Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

662 Végrendeletek megtámadása 606. Az a körülmény, hogy a végrendelet alakilag meg nem támad tátik, nem zárja ki annak perrendszerü bizonyítását, hogy a végrendelet tartalma egyes részében a végrendelkező kifejezett valódi végakaratának meg nem felel. Különösen olyan esetben, mikor a végrendelkező irni és olvasni nem tudott, a valódi akarat megállapításánál a tanuk tudomásának s ezt tanúsító hit alatti vallomásaiknak befolyást kell engedni. (Curia 1909. nov. 18. 3610/909. sz. a. I. p. t.) Az alakszerűén kiállított végrendelettel szemben azt, hogy magával a végrendelettel igazolt alakszerűségek tényleg be nem tartattak, s igy e részben az okirat tartalma nem való, az tartozik bizonyítani, aki a végrendeletet megtámdja. C. 4340/900.; 11.890/94.; 3832/94.; 7214/900. (Gr. VII. 602. 1.; Gl. III. 203—205. L). V. ö. még C. 811/95. (Gr. VII. 606. 1.). 607. A kötelesrészt sértő ajándékozás megtámadása oly személyes joga a kötelesrészre jogosultnak, mely törvényes rendelkezés hiányában hitelezőjét meg nem illeti. (Curia 1910. jan. 26. ,5088/909. sz. a. III. p. t.) 608. Ha az ágyassági viszonyban álló felek külön-külön ugyan, de ugyanazon napon végrendeletileg egymást nevezik minden vagyonuk örökösévé és az egyik fél végrendeletét visszavonja, anélkül, hogy erről a másikat értesítette volna: ezzel nemcsak az örökhagyó esetleg bekövetkezhetett öröklési jogát, de azt is meghiúsította, hogy az örökhagyó saját végrendeletét visszavonhassa vagy attól eltérő módon rendelkezhessék és igy az örökhagyó megtévesztésével fentartott végrendelet alapján nem örökölhet. C: Örökhagyó és az 1. r. alperes 1886. okt. 24-én közjegyző előtt két külön okiratiba foglalt, azonban minden tekintetben egyező végrendeletben akként rendelkeztek haláluk esetére, az akkor meglevő és még szerzendő összes vagyonaikról, hogy azokat kölcsönösen, mint egyik a másiknak kizárólagos örököse egymásután örököljék. Az alperes M. A. fenti külön végrendeletét később, 1902 június hó 12-én kelt közjegyzői okirat szerint egyoldalúan visszavonta s erről a visszavonásról az örökhagyót nem értesítette s az örökhagyó erről tényleg tudomással nem birt. Nem vitás, hogy alperes és az örökhagyó ágyassági viszonyban éltek. Vitás azonban az, hogy alperesnek azon ténye által, hogy az 1866 okt. 24-én alkotott végrendeletét visszavonta, az örökhagyó által az alperes javára alkotott hason tartalmú végrendelet hatályát vesztette-e vagy sem? és megilleti-e annak alapján az alperest az örökhagyó után a törvényes örökösökkel szemben a végrendeleti öröklési jog? Az örökhagyónak az alperes javára tett rendelkezése azon a feltevésen alapult, hogy az alperes elhalálozása után, ennek vagyonában — amelyet a végrendeletek kölcsönös kijelentése szerint együtt sze-