Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Végrendeletek megtámadása 655 rendelkezésétől eltérően rendelkezett volna. (C. 1903. szept. 24. 6176/1902. sz.) 589. Lényeges az örökhagyó azon a feltevésén alapuló tévedése, hogy gyermeke személyi állapotánál fogva öröklésre képtelen. Ily tévedés következtében az örökhagyó valódi akarata nem érvényesült a végrendeletben, ez tehát érvénytelen. (C. 2831/903.) 590. A birói állandó gyakorlat által megállapított jogszabályt képez az, hogy ha a végrendelkezésnek alapját és indokát az örökhagyónak valamely feltevése képezi, a végrendelkezés hatályát veszti annak következtében, hogy a feltevés téves volt, avagy a feltevésnek ellenkezője állott be. Ez alapon hatálytalan a végrendelet akkor is, ha a gyermektelen végrendelkezőnek utóbb születik gyermeke, a gyermek utóbb születéséből a végrendelkező akaratának megváltoztatása azonban csak vélelem alapján állapitható meg, s ez a vélelem az utóbb bekövetkezett tényekre való tekintettel, lerontottnak is tekinthető. Ez esetben az utószülöttnek csak köteles részre van igénye. (C. 7487/1889., 9367/1891., 1300/1897., 1622/1901. sz.) 591. Az örökhagyónak a vagyoni állása tekintetében fenforgott nagyobb fokú tévedése figyelembe veendő ugyan, de az nem a végrendelet érvénytelenségét, hanem csak a kedvezményben való részesülés mérvének aránylagos megváltozását eredményezi. (C. 4748/1902. sz.) 592. A más javára nem halálesetre szóló jogügylettel érvényesen lekötött vagyonra vonatkozó végrendelet a vagyon lekötöttsége alapján érvénytelenithető. C: A házasságkötésre való tekintettel és annak indokából a vagyoni viszonyok szabályozása iránt létrejött szerződések a házassági kötelék felbontásával, vagy ezzel a vagyoni viszonyok tekintetében egyenlő hatályú ágy- és asztaltól való elválasztással önként megszűnnek; ez a következmény azonban csak akkor áll be, ha annak a felek ellenkező megállapodása útját nem állja. A jelen esetben a szerződő felek eme törvényes következmény elfogadása helyett a házassági szerződés szerint abban állapodtak meg, hogy elválás esetében a vétkes fél vagyonának felét elveszitse. Minthogy pedig vétkesnek az örökhagyó férj mondatott ki, a házassági szerződés értelmében hagyatékának fele felperest illeti, következően örökhagyó vagyonának a felperes részére már lekötött felerészéröl később érvényesen más javára nem végrendelkezhetett, minélfogva ennek ellenére tett végrendeletét, valamint az annak alapján hozott