Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

650 Végrendeletek megtámadása Nem alkalmazható az 1876: XVI. t.-cz. 37. §-ának G) pontja sem, mert ha a végrendeletnek Csanád-Palota község elöljáróinál letétele minden kétségen felül kimutatva lenne is, miután községi elöljáróság oly közhatóságnak, melyhez a végrendeletek érvényesen letétbe helyezhetők lettek volna, nem tekinthető, a kérdéses végren­delet erre illetékes közhatósághoz letéve nem volt. És hogy a községi elöljáróság arra. hogy nála végrendelet tétessék le, nem illetékes, ki­tűnik az 1868: LIV- t.-cz. 564. és 566. §-oknak egybevetéséből. Ugyanis az idézett t.-cz. 564. §-a szerint, ha a végrendelet valamely hatóságnál van letéve, annak kihirdetését ugyanaz a hatóság teljesiti, az 566. §. végpontja szerint pedig a végrendelet kihirdetéséről felvett jegyző­könyvet mind a biró, mind a jelenlevők aláírják. A törvény tehát csakis azt a hatóságot tekinti illetékesnek arra, hogy nála végren­delet lehető volt, melynek a hagyaték tárgyalása is hatáskörébe tar­tozott. Ily hatáskörrel pedig a községi elöljáróság nem birt, sem nem bir, ennélfogva a Csanádmegyében állitólag követett jogszokás, még ha az hitelesen kimutatható lenne is, irányadóul el nem fogadható. (Curia 1892. márczius 30. 4534/1891. sz.) 566. Az írásbeli magánvégrendelet az 1876: XVI. t.-cz. 35. §-ában előirt módon és alakban visszavontnak tekintendő, ha az örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében azt a kijelentést tette, hogy írásbeli magánvégrendeletét visszavonja, illetőleg meg­semmisíti, habár ezt a nyilatkozatát csak a hozzá intézett kér­désre igenlőiéi? válaszolva tette. (C. 1908. jun. 26. 1025/1908. sz. a. I. p. t.) 567. Ha az örökhagyó harmadik személynek megbízást ad, hogy írásbeli végrendeletét semmisítse meg, de ez a megbízásnak az örökhagyó életében nem tesz eleget: a végrendelet visszavont­nak nem tekinthető. — Ezzel a végrendeleti örökösnek esetleges érdemetlensége, illetve bárki részéről is a kártérítési kötelezett­ség nincsen kizárva abban az esetben, ha a visszavonást eredmé­nyező cselekmény meghiúsulását esetleg az örökös, illetve más személy is idézte elő. (C. 1909. márez. 9. 4581/1908. sz. I. p. t. elvi jelentőségű határozata.) A végrendeletek megtámadása. (Tervezet 1915—1917. §§.) 568. A halálesetre szóló rendelkezések csak abban az esetben bírhatnak az általuk czélzott joghatálylyal és csak abban az esetben kötelezhetik az abban résztvevő feleket, ha azok érvénye­sen tétettek, miért is sem az örökösödés, sem a végrendelet közös­sége nem zárják ki azt, hogy az ezekben a halálesetre szóló ren­delkezésekben résztvevő felek ezen ügyleteket akár a felek ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom