Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

650 Végrendeletek megtámadása Nem alkalmazható az 1876: XVI. t.-cz. 37. §-ának G) pontja sem, mert ha a végrendeletnek Csanád-Palota község elöljáróinál letétele minden kétségen felül kimutatva lenne is, miután községi elöljáróság oly közhatóságnak, melyhez a végrendeletek érvényesen letétbe helyezhetők lettek volna, nem tekinthető, a kérdéses végrendelet erre illetékes közhatósághoz letéve nem volt. És hogy a községi elöljáróság arra. hogy nála végrendelet tétessék le, nem illetékes, kitűnik az 1868: LIV- t.-cz. 564. és 566. §-oknak egybevetéséből. Ugyanis az idézett t.-cz. 564. §-a szerint, ha a végrendelet valamely hatóságnál van letéve, annak kihirdetését ugyanaz a hatóság teljesiti, az 566. §. végpontja szerint pedig a végrendelet kihirdetéséről felvett jegyzőkönyvet mind a biró, mind a jelenlevők aláírják. A törvény tehát csakis azt a hatóságot tekinti illetékesnek arra, hogy nála végrendelet lehető volt, melynek a hagyaték tárgyalása is hatáskörébe tartozott. Ily hatáskörrel pedig a községi elöljáróság nem birt, sem nem bir, ennélfogva a Csanádmegyében állitólag követett jogszokás, még ha az hitelesen kimutatható lenne is, irányadóul el nem fogadható. (Curia 1892. márczius 30. 4534/1891. sz.) 566. Az írásbeli magánvégrendelet az 1876: XVI. t.-cz. 35. §-ában előirt módon és alakban visszavontnak tekintendő, ha az örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében azt a kijelentést tette, hogy írásbeli magánvégrendeletét visszavonja, illetőleg megsemmisíti, habár ezt a nyilatkozatát csak a hozzá intézett kérdésre igenlőiéi? válaszolva tette. (C. 1908. jun. 26. 1025/1908. sz. a. I. p. t.) 567. Ha az örökhagyó harmadik személynek megbízást ad, hogy írásbeli végrendeletét semmisítse meg, de ez a megbízásnak az örökhagyó életében nem tesz eleget: a végrendelet visszavontnak nem tekinthető. — Ezzel a végrendeleti örökösnek esetleges érdemetlensége, illetve bárki részéről is a kártérítési kötelezettség nincsen kizárva abban az esetben, ha a visszavonást eredményező cselekmény meghiúsulását esetleg az örökös, illetve más személy is idézte elő. (C. 1909. márez. 9. 4581/1908. sz. I. p. t. elvi jelentőségű határozata.) A végrendeletek megtámadása. (Tervezet 1915—1917. §§.) 568. A halálesetre szóló rendelkezések csak abban az esetben bírhatnak az általuk czélzott joghatálylyal és csak abban az esetben kötelezhetik az abban résztvevő feleket, ha azok érvényesen tétettek, miért is sem az örökösödés, sem a végrendelet közössége nem zárják ki azt, hogy az ezekben a halálesetre szóló rendelkezésekben résztvevő felek ezen ügyleteket akár a felek ren-