Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Halálesetre szóló ajándékozás visszavonása 649 Ez a végrendelet eddig még fel nem találtatott, s ennek alapján alperes azt vitatja, hogy azt az örökhagyó megsemmisítette s ez áíltal visszavonta. A végrendelet fel nem találásából azonban sem a megsemmisítés, sem a visszavonás tényét megállapítani nem lehet, következően e végrendelet létezőnek s hatályában fennállónak tekintendő. (Az indokolás további folyamán a végrendelet tartalma a tanuk vallomása alapján lett megállapítva s az örökösödés ehhez képest szabályoztatott.) (1903. június 25. 5609/1902. sz.) 563. A végrendelkező akarata akkor is érvényesülhet, a midőn az általa alkotott végrendelet az ő ténye vagy hozzájárulása nélkül elvész vagy megsemmisül. Ez esetben a véletlen elveszés, megsemmisülés ténye, a végrendeleti okirat tartalma és a végrendeleti alakszerűségek betartása tagadás esetén minden perrendszerü bizonyítékkal bizonyítható. Mindennek bizonyítása azt terheli, aki a végrendelet alapján kíván örökölni. (C. 1891. febr. 11. 4672/1890. sz.) — Ezen alapul a Curia 1500/1904. sz. határozata is. 564. A halálesetre szóló ajándékozás az ajándékozót nem gátolja abban, hogy a halálesetre elajándékozott vagyonáról életében eltérően és érvényesen rendelkezzék. (C. 4189/1901. sz.) 565. Az 1876: XVI. t.-cz. rendelkezései nem alkalmazhatók, ha e t.-cz. 37. §-ában felsorolt három eset közül csak egy is fenforog. Az 1876: XVI. t.-cz. 37. §-a szövegéből kétségtelenül kitűnik az, hogy ha az ott felsorolt három eset közül bármelyik fenforog, egymagába r. már kizárja azt, hogy a végrendelet érvényességének elbírálásánál ezen törvényczikk rendeletei vétessenek tekintetbe; ennélfogva, tekintettel arra, hogy D. Ferencz, aki a kérdés alatti végrendeletet 1869, augusztus 17. tette meg, ugyanazon hó 24-én, tehát a fent idézett törvényezikk hatályba lépte előtt elhalt: jelenleg az idézett törvényszakasz a) pontiában jelzett eset forog fenn; miért is a végrendelet a keletkezése idejében érvényben volt törvény alapján bírálandó meg, s felperesnek ugy perirataiban, mint felebbezésében kifejtett amaz érvelése hogy mintán a kérdés alatti végrendelet az idézett törvényszakasz c) pontjában foglalt rendelkezés értelmében nem tétetett le közjegyzőhöz, az érvényesnek csak az esetben tekinthető, ha különben ezen törvény rendelkezésének megfelel: mint teljesen alaptalan, mellőzendő volt. (Curia 1893. decz. 30. 2940/1893.) 565/a. Az 1876: XVI. t.-cz. 37. §-a c) pontjában emiitett közhatóságul csak a hagyaték tárgyalására illetékes hatóság tekinthető.