Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)
A szerződések tárgya 41 elhalt. Végrendeletiig 40211. K 83 fillérre becsült vagyonát alperesre hagyta, kérte azért, hogy alperes a hagyaték értéke erejéig ezt az öszszeget, mely N. G. J.-et szenvedöleg terhelte, részére a kereset beadásától járó törvényes kamatokkal fizesse meg. Eltekintve azonban attól, hogy az általános birói gyakorlat értelmében felperes nem jogositott a törvénytelen származású és immár nem is élő gyermekek tartási és nevelési illetményét sem a természetes apán, annál kevésbé pedig ennek örökösén tőkésített öszszegben követelni, eltekintve attól is, hogy felperesnek nem is sikerült igazolni azon perdöntő kérdést, hogy néhai N. G. J. a keresetiig igényelt 20.000 korona kifizetésére nézve magát valójában vele szemben kötelezte volna: a kir. törvényszék felperest keresetével azért utasította el, mert magából a kereseti előadásokból is kétségtelenül megállapítható már, hogy na tett is ilynemű Ígéretet N. G. J. és ha ezt felperes kötelező •erejűnek el is fogadta, annak alapja erkölcstelenség (turpis causa) lévén, a folytatott ágyassági viszonynyal volt összefüggésben, ebből a viszonyból eredőig pedig bíróilag érvényesíthető kötelmek nem származhatnak. A pécsi kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék felebbezett Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes által felhívott valamennyi tanú egybehangzó abból a vallomásából, hogy a Harkányban 1907. évi február hó 2. napján elhalt N. G. J. felperessel éveken át ágyassági viszonyt folytatott, felperes őt élelemmel, ruhával ellátta, sokszor durva bánásmódját tűrte s hogy e viszonyukból 3 gyermek származott. Özv. 13. J.-né abból a vallomásából, amely szerint néhai N. G. J. ugy nyilatkozott többször előtte, hogy felperesnek legalább 20.000 koronát fog hagyni; P. A.-né annak a vallomásának alapján, amely szerint előtte néh. N. G. J. azt a kijelentést tette, ha szülei meghalnak, fog gondoskodni felperesről, hogy neki legalább 20.000 koronát, továbbá, hogy V.-nénak (felperesnek) minden vele szemben tett cselekményeiért apja halála után meg fog fizetni legalább 20.000 koronával; Sch. J.-né abból a vallomásából, amely szerint néh. N. G. J. ugy nyilatkozott: ,.nem baj, minden meg lesz fizetve, ha atyám meghal, hagyok felperesnek 10.000 forintot" . . . A tanuk vallomását és a néh. N. G. J.-nek a nevezett tanuk vallomásai alapján megtörténtnek elfogadott nyilatkozataikat az 1893. évi XVIII. t.-cz. 215. és 64. §-ai alapján mérlegelve s egybevetve, csak az állapitható meg, hogy néh. N. G. J. mintegy 16 éven át felperessel ágyassági viszonyt folytatott, amelyből 3 gyermek származott s hogy ez idő alatt felperes őt hosszasabban tartotta, sőt ruházta is, mindezekért neki atyja elhalálozása után öröklendő vagyonából 10.000 frtot igért fizetni. Minthogy pedig a házassági köteléken kivül folytatott benső szerelmi viszony s az ennek fenntartása czéljából teljesített tartás jutalmazásául igért pénzösszeg, a kir. törvényszók helyesen felhívott indo-