Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

24 Szerződések megkötése miniszterek által kötött szerződéseket a törvényhozás utólagosan hatályossá tette az által, hogy a már adásvevési szerződés tárgyává tett állami ingatlanok elidegenítését tudomásul vette, ily módon a törvény követelte felhatalmazást utólagosan megadta, mert a vevők szerződési jogai ezen esetekben is csak a törvényes meghatalmazás megadásával váltak hatályosakká és jogilag érvényesithetőkké. Felperesek azonban a törvény követelte felhatalmazásnak sem előzetes, sem utólagos megadását ki nem mutatták, aminek hiányát nem pótolja az alperesnek az alkereset tárgyalása során a törvényhozás utólagos hozzájárulásának kieszközlésére kijelentett készsége s minthogy az 1897: XX. t.-cz. 37. §-ában megjelölt kivételes eseteknek egyike sem forog fenn, ennélfogva a felsorolt állitólagos megállapodások, még ha aziok valóknak fogadtatnának is el, nem nyujtanak jogalapot felpereseknek arra, hogy mint vevők a kincstár ellen bármily jogot vagy követelést érvényesíthessenek. Helyesen mondották ki ezekhez képest az alsóbiróságok, hogy a felperesek részéről vitatott megállapodásokkal a kir. kincstárt kötelező szerződés létre nem jött s hogy ennélfogva a kir. kincstár kártérítésre alapul szolgáló szerződésszegést el sem követhetett: következőleg a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára nézve az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. C. 1910. jan. 12. 4367/909. sz. VIII. p. t. = Állandó birói gyakorlat, hogy a jóváhagyástól függő kötelezettségvállalás csak a jóváhagyás esetében és annak korlátai között érvényes. így a helyi érdekű vasutak épitéséhez való hozzájárulásra vonatkozó községi határozatok. 86. Ha a jelzálogos hitelező tudomással bir arról, hogy az ingatlan eladói — férje és adósa — a vevőkkel szemben szavatosságot vállaltak az iránt, hogy az ő követelése fenn nem áll, és ennek daczára sem követelésének a fizetett vételárból való biztosítását nem követelte, sem a vevők ellen nyomban fel nem lépett, és noha családostól tönkrement, követelésének érvényesítésére 23 éven át lépéseket nem tett, és csak akkor perelt, midőn a szerződő felek az ügy részleteit nem ismerő egyik vevő kivételével mind elhaltak: megállapítható, hogy a hitelező ezzel a magatartásával elismerte, hogy követelése az eladott ingatlanokat többé nem terheli. C: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Az adásvételi szerződés szerint a szerződő felek az ingatlanokra bekebelezett terhek átvállalása, illetve törlése iránt akként intézkedtek, hogy a szerződés szerint eladók szavatosságot vállaltak az iránt, hogy a szerződésben 3., 4., 5., 6. p. alatt meg nem emiitett terhek fenn nem állanak, sőt azoknak törlése iránt a kellő intézkedések már megtéve vannak. A felperes javára bekebelezett s jelen per tárgyává tett 8000 K.