Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

A szolgáltatás tárgya 127 alapon utasította el, hogy felperes kamatkövetelése az 1883 :XXV. t.-cz. 19. §-a értelmében elévült, nem sértett meg anyagi jogszabályt, mert a most idézett törvényszakaszon nyugvó és a in. kir. Curia 65. sz. polg. t. ü. döntvényével megállapított állandó joggyakorlat szerint, abban az esetben, midőn vételi ügyletnél az eladó a vevőnek a vétel tárgyát tevő ingatlant a vételi szerződésnek megkötése után birtokába bocsátotta s a vételárat, annak több részletben törleszthetésével, tehát fizetési halasztás engedésével és az időközi kamatnak kikötésével hitelezi: a vételárra hitelezési ügylet jő létre, amelynek alapján az eladó a vételár után kikötött kamatot, nem fizetés esetén, önállóan is követelheti; következőleg az az idézett törvényszakasz értelmében elévül, ha azt az annak önálló érvényesítésére jogosult hitelező három éven át nem követeli. (C. 906. decz. 11. I. G. 458/906. sz.) 488. Az olyan kötelezettség teljesítése, amelyet a kötelezett akkorra ígér, amikor teheti, ennek életében csak akkor jár le, ha a biró a teljesítés tekintetében a kötelezettnek tehetőségét megállapítja és amennyiben kamatozó pénztőkéről van szó, a kamat külön nem követelhető. (C. 906. nov. 14. I. G. 364/906. sz.) 489. Felperesek azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy alpereseket még további 408 korona 90 fillér tőke és kamatai fizetésére nem kötelezte, mivel felpereseknek az adóslevelekre alperesek részéről teljesített fizetések idejében 408 korona 90 fillér lejárt kamatkövetelésük állott fenn, jogosítva voltak tehát az alperesek részéről teljesített fizetéseket elsősorban a lejárt kamatokra elszámolni, minek következtében még további 408 kor. 90 fillér tőke követelésük maradt fedezetlen. Ez a panasz sem alapos, mert másodrendű felperes és elsőrendű felperes jogelőde az adós részéről tartozására külön megjelölés nélkül fizetett összegeket a fizetés alkalmával jogosult volt volna elsősorban kamatkövetelésére fordítani, de hogy ez ekként történt volna, felperesek a per során nem is állították, sőt a fizetések megtörténtét is tagadták, mihez képest most már, midőn azok a kamatok, melyeknek kielégítésére a fizetett öszegek fordíthatók lettek volna, az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-a értelmében elévültek, ezt a beszámítást többé jogszerűen nem érvényesíthetik. Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 1901. évi márczius hó 21-én G. 69. sz. (906. szept. 18. I. G. 185/906. sz.) 490. Szerződés szerint vevőnek a vételárból az elvállalt adósságok kifizetése után fenmaradó részét eladó javára takarékpénztárba kellett volna elhelyeznie, az ennek nem teljesítése következtében az eladónak járó tőke utáni kamatra, mint nem kikötött, hanem törvény szerint járó késedelmi kamatra az 1883: XXV. t.-cz.