Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Kötelmek tartalma 121 455. Az elvállalt szerződési kötelezettség rendszerint az iránt külön felhívás nélkül teljesítendő, az a körülmény tehát, hogy a kötelezett fél a másik fél részéről a teljesítésre fel nem szólittatott, az előbbinek kártérítési kötelezettségét meg nem szünteti. (C. I. G. 482/1900. sz.) 456. Amennyiben a jogosított kezéhez való szerződésszerű tel­jesítést valamely jogilag számbavehető akadály hátráltatja, a szerződésszerű teljesítés hatályával bír az, ha a kötelezett a telje­sítés tárgyát, amennyiben ez lehetséges, bírói letétbe helyezi. (C. 1900. jan. 10. G. 525/1899. sz.) 457. A hitelező a pénzbeli tartozások teljesítése iránt, a for­gatható vagy bemutatóra szóló papirokon alapuló tartozások ki­vételével, az adóst felhívni nem tartozik, és a hitelezőnek ugyan­ilyen tartozás esetében sem jogában, sem kötelességében nem áll az, hogy a fizetésnél az erre vonatkozó elismervényen kivül a fizető részére engedményt vagy tulajdonjogot elismerő nyilatkozatot állítson ki. (C. I. G. 400/1903. sz,) 458. Az adóst kétségtelenül megilleti as a jog, hogy a hitele­zőtől az annak részére teljesített fizetésről nyugtatványt követel­hessen. Arra nézve, hogy a jogszerűen követelhető nyugtatvány ki­állítása körül felmerült költséget, különösen pedig a nyugtabélyeg terhét ki viselje: első sorban a felek megállapodása az irányadó. (C. "»902. május 15. 309. sz.) 459. Posta utján történő fizetés esetében a pénz elküldése az ezt küldő adós és nem a hitelező veszélyére történik. A postára fel­adott pénznek a hitelező által való tényleges megkapása tekinteté­ben a postai feladó vevény magában véve bizonyítékot nem képez. (C. 1904. márczius 10. 504/1903. sz.) 460. A hitelező a fennálló kereskedelmi szokás értelmében a megérkezett pénzküldemény kézhezvételét levélben elismervén, ennek költségeivel az adóst meg nem terhelheti. (C. 1903. június 22. 1358/1902. sz.) 461. Valamely tüzetesen meghatározott szerződési szolgálta­tás, ellenkező szerződési kikötés hiányában, minden külön felhívás nélkül, ott és akként teljesítendő, ahol és a miként a teljesítést az illető szolgáltatás természete megengedi és ama szolgáltatás iránt a szerződő feleknek a szerződésből kitetsző érdeke megkívánja. (C. I. G. 198/1900. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom