Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

90 Semmisség és megtámadhatóság jogával a jogszerű korlátokon belül él. Nem védheti azonban a törvény azt, aki jogával nyilván azzal a czélzattal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen, mert ezáltal a jogszerű korlátokon tul ment. C: A kir. Guria a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. Curia a mindkét alsóbiróság által megállapított tényállást elfogadja és helyesnek találja azt a megállapítást is, hogy az alperes a 41.000 koronát nem társasági tagságából kifolyólag, hanem a gyergyóiijfalusi arányositási ügyben az alperes által beadott előterjesztéseket elutasító végzések ellen használt felebbezés visszavonását kötötte ki. Nem találja azonban a kir. Curia helyesnek mindkét alsóbiróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a felek között létesült jogügylet a felperesek megfélemlitése okából sikeresen megtámadható, mert jelen esetben az alperes részéről felperesekkel szemben gyakorolt fenyegetés folytáni oly félelem, mely szerződések hatálytalanítására alkalmas volna, meg nem állapitható. Az optk. 870. §-a értelmében ugyanis a bíróság azt, hogy a félelem alapos volt-e, minden egyes esetben konkrét viszonyok fenforgásának figyelembe vétele mellett bírálja el. A jelen esetben éppen a másodbiróság Ítéletében megnevezett tanuk vallomásálból az tűnik ki, hogy a felperesek voltak azok, kik az alpereshez fordultak abból a óéiból, hogy őt a felebbezése visszavonására reábirják, mivel anyagi érdekük az arányositási ügynek minél előbbi befejezését követelte. Az alperes magukat a felpereseket nem is fenyegette, mert a tanuk vallomásából csak az vehető ki, hogy az alperes ismételten, de nem is a felperesek előtt hangoztatta, hogy az ügyet jogorvoslatokkal húzni fogja. De még ha az alperes a felpereseket az ügy elhúzásával fenyegette volna is, az a körülmény, hogy felperesek az ügy elodázása folytán esetleg anyagi hátrányt szenvedhettek, a jelen esetben nem elég indok a kényszer és alapos félelem megállapítására. A felperesek ugyanis akkor, amikor az egyes birtokosoktól részeket összevásároltak és azután az erdőt, illetve annak kihasználását tovább eladták, azt oly időpontban tették, midőn a birtokrendezési eljárás végbefejezést nem nyert, amikor ugyanis a birtokbaadás végérvényesen még nem történt meg. A felperesek tehát akkor, mikor ily be nem fejezett és kimenetelére bizonytalan ügyben vállalatokba bocsátkoztak, már magukra vállalták az ügy nem sikerülésének kockázatát is. Ennek különben a viszonválaszhoz 3. a. csatolt okiratban maguk a felperesek kifejezést adtak, abban a felperesek külön gondoskodtak éppen arról az eshetőségről, ha a birtokrendezési eljárás hátrányukra dőlne el. A felperesek tehát az alperes magatartása és eljárása folytán, mely felp.-k szerint a birtokrendezési ügy késleltetését, de nem annak hátrányos eldőlését eredményezhette, nem kerültek rosszabb helyzetbe, mint a milyenben már saját szerződésük folytán voltak, a késedelem okozhatott volna felpereseknek ugyan kárt, mely abból állott, hogy a vevő céggel kötött ügylet lebonyolításához ké~