Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

504 Birtokrendezés; nyessége érdekében, mind a kir. kincstár, mind a telepes szempontjából megszabni szükségesnek vél és amelyek a sajátos telepesi jogviszonyból, úgyszintén annak gazdasági természetéMl és jelentőségéből mintegy önmaguktól folynak. De mindezeknek az érdekeknek az oltalma végett sem kötheti ki a földmivelésügyi m. kir. miniszter a telepes tulajdonától való megfosztásnak oly eseteit — birói uton kimozditás alakjában sem — a melyeket a törv. nemcsak nem ismer, de amelyek a törv.-nek a fentidézett indokolásból is feivilágló szellemével sem hozhatók összhangba, annál kevésbbé, mert a tulajdonnal szabad rendelkezhetés és az abban háborithatlanul benmaradhatás magánjogának gyakorlását attól a körülménytől tenni függővé, vájjon a tulajdonos telepes magaviselete, magatartása valamelyik hatóság felfogásával egyezik-e vagy sem? a közjognak és a magánjognak egyaránt alapvető tételeibe ütközik. Mivel pedig az A) a. telepitési okirat 20. pontjának fönnidézett ama rendelkezései, amelyek a telepesnek tulajdonából is kimozdithatásának eseteit sorolják fel. az eddigiekben kifejtettek értelmében, semmiképen sem lelik törvényes alapjukat az 1894: V. t.-cz.-ben; mivel a kiniozdithatásnak az eme törv. 18. §-ában megszabott esetét a kir. kincstár nem sokszorosíthatja, mert a tulajdonos jogkörének, megszorítását, még inkább pedig a tulajdonosnak tulajdonától megíoszthatását. a kir. kincstár bármelyik közege, kit minden cselekvésében egyedül a törv. irányithat — csakis abban az esetben kötheti ki jogkövetkezményeként kétoldalú jogügyletben is, ha erre törv. kifejezetten felhatalmazta — ez az eset pedig itt fenn nem forog: felp.-nek az A) a. telepitési okirat szerződéses jellegére alapított panaszát meg nem állhatónak kellett kimondani. Ebből az álláspontból pedig természetszerűen folyik, hogy a telepitési okirat 20. pontjának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint annak megítélése, vájjon a telepes viselkedése mikor ad okot a telepből való kimozditásra, kizáróan a kincstárra, illetőleg a földmivelésügyi m. kir. miniszterre tartozik — ennek az ügynek a felülvizsgálata szempontjából tárgytalan. A vitás kérdésnek a föntiekben kifejtett jogi állása mellett nyilvánvaló ugyan, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn a földmivelésügyi m. kir. miniszter ama rendeletét, amelylyel alp.-t a tulajdonát tevő telepéből a telepitési okirat 20. pontja alapján kirekesztette, elégséges bizonyítékul el nem fogadva, felp.-t csak azért utasította el keresetével, mert nem bizonyította, hogy alp. magaviseletével erre a kirekesztésre okot adott — mert hiszen a telepitési okirat 20. pontjában felsorolt kirekesztési eseteknek a fentiek szerint joghatályuk nincs; mivel azonban a felebbezési bíróság ítéletének rendelkező része megfelel a fentiekben kifejtett jogi álláspontnak, felp.-nek a felebbezési bíróság ítélete ellen leadott felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, elutasítani kellett. (1907. márcz. <>. 0. 3. sz.)