Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

L'rbér 503 fejezetten másképpen nem rendelkezik — az általános magánjogi szabályoknak van alávetve (1723 : LL, 1741 : XXIX. t.-cz.). Kétséget nem szenved az sem, hogy az a jogviszony, amelyet az 1894 : V. t.-cz. a telepítő kincstár és a telepes közt létesít, gazdasági és gazdaságpolitikai vonatkozásai mellett, tisztán magánjogi viszony, amelyre azoktól a külön rendelkezésektől eltekintve, amelyeket ez a külön törvény tartalmaz, ugyancsak az általános magánjogi szabályokat kell alkalmazni. A telepes tehát az 1894 : V. t.-cz. alapján a kir. kincstárral nem mint az államhatalomnak vele szemben fennhatóságot gyakorló valamelyik képviselőjével lép szerződéses viszonyba, hanem mint vele — magánjogi szempontból — egyenlő jogú, az állam magánjogi érdekeinek képviseletére hivatott szerződő féllel, annak ellenére, hogy a kir. kincstár részéről a törv. rendelkezési alapján, a telepesnek nyújtott kedvezmények, a telepes által ezekért teljesítendő ellenszolgáltatások arányában nyilvánvalóan, jelentékenyen előnyösek és értékesek a telepesre nézve. A telepes jogviszonyánál tehát e kedvezmények ellenére sem állunk szemben valamely jognak hatósági engedélyezéstől vagy meghagyástól függő olyan gyakorlásával, amely engedélynek megsértése, az államnak hatalmi jogköréből kifolyó büntető rendelkezésével, esetleg az engedély megvonásával is megtorolható; nem állunk szemben oly közjogi jellegű jogositványnyal sem, amelynél a közérdek kötelező oltalma adja meg az államhatalomnak a jogot a beavatkozásra, az állami fenhatóságból folyó egyoldalú jogalkotó vagy jogmegszüntető állami intézkedéssel, amely az érdekelt egyén szerződéses hozzájárulásától függetlenül, sőt magánérdekével talán egészen ellentétben történhetik meg. Itt egy vagyonjogi viszonyt szabályozó kétoldalú jogügylettel állunk szemben, amely semmiféle vonatkozásban sem hozható kapcsolatba az állam feltétlen hatalmi körén alapuló hatósági joggal. Ebből pedig természetszerűen következik az, hogy a földmivelésügyi m. kir. miniszter, az eme törv. végrehajtásának egyik folyományaképpen a telepessel megkötött szerződésben sem köthet ki a m. kir. kincstár javára a telepes tulajdonát korlátozó több jogot, mint a mennyit az eme szerződés törvényes alapját tevő 1894: V. t.-cz. kifejezetten elébe szab. A törvény végrehajtására általánosságban kapott felhatalmazás ugyanis nem jogositja fel a minisztert arra, hogy a törvénynek rendelkezéseit az állampolgárok magánjogainak sérelmével bővitse vagy szükitse, magyarázza és alkalmazza, hanem csak arra, hogy az államnak a törvényben kifejezésre jutó akaratát a valóságos élet és jogviszonyoknak legjobban megfelelően érvényre juttassa, megállapítva — nyilván mindig a törv. keretén és tartalmán belül — azokat a részeket is, amelyek az érdekelt hatóságok és közegek közreműködése szempontjából szükségesnek látszanak. Ebben a végrehajtási jogkörben a földmivelésügyi m. kir. miniszter tehát a telepessel szerződés utján is megállapodhatik mindama feltételek és részletek dolgában, amelyeket a telepítés eredmó-