Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Úrbér 491 közösen és osztatlanul kihasított legelőkre, erdőkre, vagy más fekvő­ségekre önálló telekkönyvi bejegyzések rendelhetők-e?" Az egyik vélemény szerint ilyen fekvőségekre önálló bejegyzé­sek egyáltalában nem rendelhetők el, mert az úrbéri törvények értel­mében a jelzett közös ingatlanokból az úrbéri állományú telkek után aránylag járó illetőségekhez való jog az egyes telkeknek elválasztha­tatlan tartozékát képezi s igy ezek az illetőségek önállóan sem el nem idegeníthetők, sem meg nem terhelhetők és éppen ennek az elvnek felel meg a 2579/869. számú igazságügyminiszteri rendelet 7. §-ának g) pontja is, mely kimondja, hogy azokban a külön telekjegyzőköny­vekben, amelyekbe ezek a közös osztatlan illetőségek bevezettetnek, a tulajdonosok jelzése nélkül csupán azok a telkek tüntetendők ki, ame­lyeknék a kérdéses illetőségek tartozmányait képezik. A másik vélemény szerint a volt úrbéresek számára közösen és osztatlanul kihasított legelőkre, erdőkre, vagy más fekvőségekre ön­álló telekkönyvi bejegyzések csakis a tkvi rdt. 71. §-ának intézkedésé­ből 'kifolyólag, vagyis csupán abból az okból nem rendelhetők el, mert a 2579/1869. számú igazságügyminiszteri rendelet 7. §-ának 9. pontja értelmében történt átalakításoknál a kérdéses úrbéri illetőségeket tar­talmazó közös telekjegyzőkönyvekben a tulajdonosok sem bekebelezve, sem előjegyezve nincsenek, azonban miután a 2579'1869. számú igaz­ságügyminiszteri rendelet 7. §-ának g) pontját az 1881. évi deczem­ber 16-án 40.101. szám alatt kelt igaz.vágiigyminiszteri rendelet hatá­lyon kivül helyezte s az ezen utóbbi rendelet hatályba lépte óta annak értelmében teljesitett átalakításoknál a közös telekjegyzőkönyvekben már a volt úrbéresek vétettek fel tulajdonosokul s az az arány, amely­ben a közös fekvőség a bejegyzett tulajdonosokat illeti, a telekjegyző­könyvben az egész közös fekvőségekhez viszonyított részekben kitün­tettetett s miután az ily módon átalakított telekkönyvi állapot mellett a tkvi rdt. 71. §-ának rendelkezése a bejegyzések akadályául nem szolgálhat és minthogy a kérdéses közös fekvőségekből az egyes úr­béri telkek után járó hányadok a telkeknek nem képezhetik oly el­választhatlan tartozékát, hogy azok külön elidegenithetők, vagy meg­terhelhetők nem volnának, ezeknél fogva a 10.101/1881. számú igaz­ságügyminiszteri rendelet értelmében átalakított telek jegyzőköny­vékben foglalt közös legelőből, erdőből vagy más fekvőségekből a telki állományok után járó illetőségekre az önálló telekkönyvi bejegy­zések elrendelését egyéb telekkönyvi akadály nem létében, sem a tkvi rdt. 71. §-a, sem pedig az illetőségeknek a telki állományokhoz való tartozása nem gátolhatja. A szaktanács a vitatott jogkérdést ez utóbbi vélemény elfoga­dásával s a felhozott indokok alapján döntvén el: annak értelmében az előadott ügyben a fentebb már hivatkozott neheztelt végzésre vo­natkozóan, melyben az elsőbiróság Pintér Imre kérvényezőt a p.-ta­mási 143. sz. telekjegyijőkönyvi közös legelőből az ifjú Imre Sándor és neje. mint eladók tulajdonául felvett p.-tamási 188. sz. t elek jegyző ­könyvi egy nyolcad kültelek után járó illetőségre nézve előterjesztett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom