Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

476 Birtokrendezés sonlónak tekinthető ugyan, de téves a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a megszüntetett urbériséggel a majorsági zsellérbirtok-viszony is megszüntetve lett és ezzel a hasonló jog­viszony későbbi létesitése is megtiltatott, mert az 1853. évi márcz. 2-án kiadott nyiltparancs 19. §-a a majorsági zsellérbirtok-viszonyt későbbi intézkedésig hatályában továbbra is fentartotta. Az 1848. előtt keletkezett majorsági zsellér-birtokviszony tekin­tetében az 1896. évi XXV. t.-cz. megengedte, hogy a birtokosok az ingatlanaikat terhelő szolgáltatásokat megválthassák és ezzel az ingatlanokat teljes tulajdonul megszerezhessék, egyúttal e törvény­nek 4. és 44. §-a elrendelte azt is, hogy az 1848. január 1-eje után keletkezett ilynemű jogviszony a magánjog általános szabályai sze­rint bírálandó el, következőleg téves a felebbezési bíróságnak az a jogi nézete is, hogy léteznék törvény, mely 1848. után az ilynemű birtokviszony létesítését kizárta volna. Felp.-t az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmével mindazon­által el kellett utasítani. A fentebbiek szerint peres felek jogelődei között ez a jogvi­szony 1863. évben, tehát oly időben keletkezett, midőn Magyaror­szágon az országbírói értekezlet javaslata az anyagi magyar magán­jog hatályát részben visszaállította. Igaz ugyan, hogy az életbeléptetett L T. Sz. 21. és 156. §-ai az annak előtte hatálytalan volt 0. ptkvnek a tkvi rdt.-sal kapcsolatos azokat az intézkedéseit, amelyek valamely jog tkvi bejegyzésére vagy kitörlésére vonatkoznak, fenntartotta, de ezzel az optk.-nek a peres jogviszonyra vonatkozó, illetőleg a felépítményt tárgyazó szakaszai is, fentartottaknak nem tekinthetők, mert a tkvi rdt. 55. és 56. §-a nem engedi meg, hogy a tulajdonnak oly alakulata, amely szerint a felépítmény és a telek tulajdonjoggal különböző személyeket illet, tkvileg bejegyeztessék, s ha ily birtokviszony tkvileg fel is vétetett, ez a felvétel jogszerűen nem a tkvi rdt., hanem a telekkönyvek elkészí­tése, illetőleg a helyszínelés tárgyában 1853. évi szeptember hó 16-án kiadott min. rendelet 56. §-án alapulhat, mely a később az 1870. évi 106. sz. kiadott magy. ig. min. rendelet 5. §-ával azonos rendelkezést tartalmaz, és amelynek czélja az volt, hogy az 1848. előtti időből fen­tartott jog és birtokviszony is tkvileg felvéve legyen. Mindezekből tehát nem szenved kétséget, hogy Magyarország azon területén, amelyre a magyar magánjog hatálya visszaállítta­tott, ott tehát, ahol a peres ingatlan is fekszik, és igy jelen per el­döntésénél a ptkvnek a felépítményre vonatkozó szakaszai alkal­mazást nem nyerhetnek. De nem nyerhet alkalmazást az optk. az id. törv. sz. 21. §-a által fentartott 418. §-a sem, mert igaz ugyan, liogy e törvényszakasz szerint, ha a földtulajdonos az építkezés felől tudott és attól a jóhiszemű építkezőt el nem tiltotta, csak a földnek közönséges értékét követelheti, de felperes jogelőde az A) alatti szerződés tartalma szerint tudva idegen tulajdonon épített, tehát jóhiszemű építkezőnek csak annyiban tekinthető, amennyi­ben a földtulajdonos engedelmével építkezett, és miután a föld tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom