Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Kegyúri jog 463 az napon még nem járt le és igy az érintett napon beadott keresettel érvényesített jog sem tekinthető elenyészettnek. Kelt Budapesten, a m. kir. Guria polgári szakosztályainak 1884. évi június hó 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi június hó 27-én tartott teljes ülésben. 855. A zálogvisszaváltási határidő nem imperativ jellegű. C: Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha a szőlőbirtok szerződés mellett oly feltétel alatt adatott ki, hogy a szőlő bizonyos évek múlva a tulajdonosra visszaszálljon, az 1868: XXIX. t.-cz. 32. §-a, illetve az 1878: VII. t.-cz. 3. §-ának b) pontja értelmében, a tulajdonos a szőlőbirtok visszaváltására meghatározott határidő lejártától számítandó 1 év alatt a váltságdíjra nézve igényét bejelenteni tartozott; de kétséget nem szenved, hogy akkor, ha a váltság módozatai iránt az érdekeltek a fentjelzett határidő előtt megállapodásra jutnak és igy a váltságösszegek hatóság utján leendő megállapítása szükségtelen: a hivatkozott törvény által szabályozott eljárásnak helye nincsen és a felekre csak a köztük létrejött szerződés irányadó. (96. márcz. 1868/265. sz.) 856. Perújítás zálogvisszaváltási perben. (A C. 7. sz. polg. t. ü. határozata.) Megújíthat ja-e a zálog-, illetőleg érdemdijazási javak visszaváltása iránt indított pert az alapperbeli pervesztes felperes az ősiségi nyiltparancs 22. és 23. §§-ban (az erdélyi részeket, Közép-Szolnok-, Kraszna-, Zarándmegyéket és Kővárvidéket illető ősiségi nyiltparancs 21—25. §§-ban) meghatározott zárhatáridők letelte után is? (3554/1882. P. számhoz.) Határozat: Az 1852. évi november 29-iki, ugy az 1853. évi május 22-iki ősiségi nyiltparancsok rendelése szerint inditott és folytatott, felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltási perekben az ott jelölt zárhatáridők letelte után perujitási keresetnek többé helye nincsen. Indokok: Miután már az ősiség eltörléséről szóló 1848. évi XV. t.-czikk felfüggesztette mindazon perek folyamatát, melyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, utóbb az ideiglenes törvénykezési szabályok által érvényben tartott ősiségi nyilt parancsok világos intézkedései szerint végképen elenyészettnek nyilváníttatott a zálogváltási jog maga, ha az ott jelölt határidők alatt foganatba nem vétetett. Annyival inkább elenyészettnek tekintendő ezen visszaváltási jog azon esetben, ha felperes keresetével már jogérvényesen elutasittatott; mert az érintett, törvény erejével biró rendelkezésnek más értelem nem tulajdonitható, mint az, hogy a jelzett zárhatáridők eltelte után egyáltalában semmi oly kereset nem érvényesíthető, melynek tárgya zálogba adott, vagy érdemdijazási javaknak visszabocsátása;