Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Kegyúri jog 461 kamat fejében ingatlanának haszonélvezetét bocsátja át hitelezőjének, a zálogjognak a tőke erejéig való bekeblezése, vagy előjegyzése el nem rendelhető. Indokok: Az ideigl. törv. szabályokkal hatályban fentartott 1855. évi telekk. rendtartásban, valamint az Erdélyre nézve kibocsátott 1870. évi telekk. rendeletben is a jogosság alapelve (Legalitaetsprincip) igen kiterjedt mérvben van érvényre emelve. Ugy az 1855-iki, mint az 1870-iki rendelet is a telekkönyvi birót nem csupán annak vizsgálatára kötelezi, hogy a bejegyzési kérelemnek alapul szolgáló o'kiratok megfelelnek-e az előirt alaki kellékeknek, hanem jogszerzésre irányuló ügyleteknél bizonyos határig kötelességévé teszi azt is, hogy hivatalból birálja meg azt a kérdést is, hogy a bemutatott okiratba foglalt jogügylet az anyagi törvény szempontjából érvényes-e, vagy sem? — és amennyiben a felek által előterjesztett okiratokból kitűnik, hogy a bejegyzési kérelem alapját tevő jogügylet nyilván érvénytelen, azt a 69. §. értelmében elutasitani köteles. Korábbi jogunk szerint az a szerződés, mely szerint az adós a-, kölcsön kamatja fejében ingatlanának haszonélvezetét köti le a hitelező részére, ha az ingatlan a hitelezőnek átadatott, zálogbirtokot: létesitett. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-a a jövőre nézve az ingatlanok; elzálogosításának ezt a nemét eltörölvén, az ilyen zálogbirtok létesítését czélzó minden szerződést s kifejezetten ezeknek a szerződéseknek azt a nemét is, mely szerint az adós ingatlana haszonélvezetét kamat fejében engedi át a hitelezőnek, feltétlenül semmisnek jelentette ki s az ősiségi nyiltparancsnak az a rendelkezése az ideigl. törvénykezési szabályok I. R. 20. §-a szerint a hazai törvények visszaállítása után is hatályban maradt: Ezek szerint kétséget nem szenved, hogy a telekkönyvi bíró' olyan okirat alapján, amely az ilyen semmis szerződésről állíttatott ki, semmiféle bejegyzést nem rendelhet el. Téves az a felfogás, mintha ilyenkor a szerződésnek csakis az a része volna hatálytalan, amely az ingatlannak ilynemű elzálogosítására vonatkozik s hogy ettől függetlenül érvényben maradna a tőkére nézve kikötött kölcsönügylet, — téves pedig azért, mert a felek nem kamatnélküli kölcsön iránt szerződtek s ekként a hitelezőnek átengedni kívánt az a jog, hogy kamat fejében az ingatlant haszonélvezze, nem mellékjog s nem mellékes kikötése a szerződésnek, hanem az ingatlan haszonélvezete itt a tőke használatának átengedéseért adott ellenszolgáltatást képezvén, az mint ilyen a szerződésnek lényeges alkateleme, amelynek elestével mi alap sem forog fenn arra a feltevésre, hogy a szerződő felek a kölcsönszerződést e lényeges határozmánya nélkül is fenntartani kívánták volna, — amiből nyilvánvaló, hogy itt a tőke és kamat tekintetében létesült megállapodás oly egységes jogügyletet képez, mely természete szerint bármelyik lényeges alkatrésznek elestével egészben szűnik meg.