Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Kegyúri jog 459 ség alapja vitás, a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után az abban meg nem nyugvó fél az ügyet birói útra vihesse. Végül megjegyeztetik, hogy az utóbbi esetekben az ügy sajátszerű természeténél fogva az 1877: XXII. t.-czikkben szabályozott kisebb polgári peres ügyek bírósága nem illetékes, mert a kereset első sorban a kisebb polgári peres eljárás alá eső értéket meghaladó követelési alap birói elismerésére van irányozva. Kelt Budapesten, a m. kir. Guria polgári szakosztályainak 1885. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben. 848. A kegyúri jogositványnyal ott, hol az — mint a jelen esetijén — a birtokkal jár, a kegyúri kötelezettség- elválaszthatlan és oly kapcsolatban áll, hogy a kegyúr kegyúri kötelezettségei alól még1 akkor sem mentesül, ha kegyúri jogát éppen nem gyakorolja, avagy nem gyakorolhatja; továbbá, mert a számadásoknak az uradalmi tisztség által eszközölt láttamozásával egyenesen meg van czáfolva az elsőbiróságnak arra fektetett érvelése is, hogy alp. a kegyúri jogokat nem gyakorolta volna. (C. 208/1888. sz.) 849. Kegyúri kötelezettséghői származó és a kegyurak egyike által megrendelt építkezés költségeit a vállalkozó mindegyik kegyúrtól, vagy csak a megrendelőtől követelheti-e? C: Az alsóbbfoku biróságok elsőrendű alp.-t helyesen kötelezték; mert elsőrendű alp. a csatolt okirat valódiságát határozottan kétségbe nem vonta s igy az aggálytalannak és valódinak tekintendő (1868: LIV. t.-cz. 186. §.), ennek az okiratnak tartalma által pedig bebizonyitottnak veendő, hogy a szóban forgó építkezési munkálatok keresztülvitelére elsőrendű alp. jogelődét a kegyúri birtokostársai meghatalmazták; mert elsőrendű alp. azt sem vonta kétségbe, hogy felp. a költségvetésben felsorolt munkálatokat teljesítette, hogy pedig ezekért a munkálatokért követelésbe vett összeg a munkabéri szerződésnek megfelel, elsőrendű alp.-nek jogelőde beismerte azzal a tényével, hogy a fölszámított költség kétharmad részét meg is fizette; mert elsőrendű alp.-nek arra alapított védekezése, hogy mivel jogelőde az őt aránylag terhelő kétharmadrész összeget felp.-nek kifizette, felp.-nek ellenében többé követelési joga nincs, megállható alappal nem bír; mert a per adataiból valónak veendő ugyan az alperesi állítás, hogy elsőrendű alp. a kegyúri terhek viselésében csak kétharmad rész arányában kötelezett, e körülmény azonban felp. kereseti jogára mérvadó azért nem lehet, mivel, mint fentebb kiemelve lett, elsőrendű alp. jogelőde nemcsak mint kegyúr, de mint a többi kegyuraknak is meghatalmazottja vállalt kötelezettséget, a felp. munkavállaló irányában tehát az egész munkabér erejéig elsősorban elsőrendű alp.-