Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

458 Telki terhek alapja nem vitás, a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól történt elkülönítése óta közigazgatási uton véglegesen intéztettek el. Az eképen kifejlett gyakorlat ellen aggály nem is foroghat fenn, mert ez ellenkező tételes törvénybe nem ütközik, és mert az emiitett esetekben a felek magánjogai kérdésbe nem jönnek, hanem csak arról van szó, hogy a lelkész ellátására s ekként egyházi czélra szánt illetmény behajtassék, s habár a párbér keletkezésénél és fejlődésénél fogva a tulajdonképeni egyházi adó fogalma alá nem vonható, kétséget nem szenved az, hogy a közigazgatási hatóság a kérdéses esetekben oly jogosítványnak szerez érvényt, melyben tekintettel annak tartalmára és czéljára, a közjogi elem túlsúlyban van. Más szempont alá esnek azonban oly ügyek, melyekben panaszlott a kötelezettség alapját el nem ismeri; mert a védelemmel szemben az a kérdés oldandó meg, ha váljon elvontan a parochiális köteléktől, létezik-e oly jogczim, melynél fogva a parochiális kötelékhez nem tartozó egyén a párbér fizetésére jogszerűen kötelezhető. A jogélet mutatja, hogy ilyenkor magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet stb.) visszavezethető kötelezettség esete merül fel, s habár a párbér ekkor is egyházi czélra szolgáló járandóság természetével bir, a magánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép, minthogy a felek részéről sem a parochiális köteléken belül támadt jogviszony, sem a párbér egyházi czélja nem tétetik kérdés tárgyává, hanem egyedül az, ha váljon a követelés alapját képező külön jogczim előfeltételei jogilag megállapithatók-e vagy sem? A most emiitett esetek végleges eldöntésére tehát a vitássá vált kérdések természeténél fogva csakis a polgári biróságok lehetnek hivatva; áll ez kiváltképen akkor, midőn a párbért követelő lelkész azt állítja, hogy a párbérszolgáltatás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez; minthogy e kérdés elbirálása már az 1881: LIX. t.-cz. 6. §-ánál fogva, is az illető birtokbiróság hatáskörébe van utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848 előtti jogállapottal is; mert a párbérszolgáltatás iránti követelés a jogot tagadó féllel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesi ttetett. (Példa erre a kir. ítélőtáblának a Molnár-féle döntvénygyüjtemény 468. lapján foglalt, 1817. évi szeptember 25-iki keletű határozata.) A kir. Curia jelen határozatának czélja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fennálló s viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát oly esetekben is, melyekben előreláthatólag a kötelezettség jogalapja kétségbe fog vonatni, első sorban közigazgatási uton érvényesítendő. A kir. Curia fennállott semmitőszéki osztályának határozataiban és a kir. Curiának több határozatában is elismert eme gyakorlatnak a törvényhozás intézkedéséig való fentartása czélszerü már azért is, mert gyakran a panaszlott védelmének iránya előre nem tudható, és mert e gyakorlat nem áll útjában annak, hogy ott, hol a kötelezette