Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Hitbér 159 ncségére nézve egyedül döntő tartalma a hitbér intézményének jogi természetével ellentétben áll; különben is a felek a Morgengabe mellett a Geschenk kifejezést is használják, mi arra mutat, hogy ezen közkeletű jogi műszókat az azokat jelző jogintézmények tartalma iránti kellő tájékozottság nélkül alkalmazták. A mondottaknál fogva téves felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a szerződés érvénytelen azért, mert az közjegyzői okiratban nem foglaltatott. Minthogy azonban ezen szerződés tartalma szerint nyilvánvaló, hogy az a felperes és I. alperes közt tervbe vett házasság reményében és czéljából köttetett; minthogy továbbá a felek közt megkötött házasság érvénytelennek mondatott ki; ezt a semmis házasságot tehát ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna (1894:XXXI. t.-cz. 46. §.); s minthogy ebből folyóan meghiúsult a vitatott szerződésnek kifejezett létoka is, amely szerződés kétségen kivül érvényes házasság kötése szempontjából létesült: mindezekből okszerűen következik, hogy az elsőrendű alperesnek a szóban forgó ajándékul nyert részvényekre vonatkozó joga is érvényét vesztette, minélfogva, azokat mint jogalap nélkül megtartottakat az ajándékozó felperesnek visszaadni köteles. (1907. május 28. 3745/906. sz.) 674. A hitbér, valamint az ellenhitbér ugy elnevezésénél, mint jogi természeténél fogva a hitvestársi hűségnek megjutalmazása; ebből folyólag az ellenhitbér azt a férjet nem illeti meg, aki a házastársi hűséget megszegte. (Győri T. 906. decz. 20. G. II. 107.) 675. A hitbér első sorban a szerzeményi vagyonból lévén kielégítendő, ha a hitbér összegével felérő, vagy azt túlhaladó szerzemény létele bizonyítást nyer, a szerzeményből elsősorban a hitbér fedezendő és csak az esetleg fennmaradó szerzeményi érték illeti meg felperest hitvestársi öröklés czimén. Ha azonban a hitbér a szerzeményből nem elégíthető ki, kielégítendő az öröklött vagyonból. (C. 1907. nov. 13. 10.787/906. sz.) Állandó gyakorlat. 676. Ha a viszonhitbér rendelése harmadik személytől származik, akkor annak érvényessége nem függ attól, hogy okiratba foglaltassék. (Győri T. 1906. márcz. 29. G. II. 26. sz.) 677. A hitbér a házassági hűség jutalmául szolgál, azt tehát elveszti az a nő, aki férjét alapos ok nélkül elhagyja, mert az ilyen elhagyással megsértette a köteles hűséget. Szegedi 77: Felperes özvegy beismerte, hogy a férjétől annak halálát megelőzően egy év óta külön élt, azt az állítását pedig, hogy a különélésre a férje hibája szolgáltatott okot, az általa felhivott tanuk nem bizonyították, sőt az alperesek azt bizonyították, hogy az örökhagyó a felperest visszahívta, felperes azonban az életközösséget vissza