Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

A házastársaik személyes viszonya egymáshoz 489. Tartási perben megengedendő annak bizonyítása, hogy felp. házatársi kötelességét súlyosan sértette. C: Ideiglenes női tartás iránti perekben alkalmazandó jogszabály az, hogy amennyiben a házastársak elválva élnek, a nő külön tartást csak akkor jogosult követelni férjétől, ha a házastársi együttélés megszakítása a férj viselkedésére vezethető vissza. A felebbezési biróság Ítéletének indokaiban megállapított tényállás szerint alp. azt vitatta, hogy a házastársi együttélés megszakítását nem ő, hanem neje, és annak bizonyítására vállalkozott. A felebbezési biróság a tények bizonyítását mellőzte, mivel a bizonyítani czélzott tényeket és körülményeket nem tartotta oly természetüeknek, melyek alp.-t feljogosíthatták volna arra, hogy nejével a közösséget megszüntesse. Ez álláspont azonban téves, mert az említett tényék és körülmények, különösen tekintettel a peres felek magasabb társadalmi állására, bizonyítás esetében elegendők annak elfogadására, hogy alp. nejével az együttélést nem jogosulatlanul szakította meg. (1902. nov. 22. G. 300.) 490. A peres felek társadalmi állásában levő egyének között egyszeri czivakodásnak, még ha az tettlegességgé fajul is, ha az az 1894: XXXI. t.-cz. 78. §-ában körülirt bántalmazás ismérveivel nem bir, oly fontosságot tulajdonítani nem lehet, hogy azt a mindkét félre nézve a megélhetés és családi viszonyok tekintetéhen még súlyosabb következményekkel járó különélésre elegendő indokul bíróilag elfogadni lehetne, különben pedig a házasság erkölcsi oldalát tekintve, a házasfelek oly kisebbszerü bántalmazást, melyek a házasság fentartását lehetetlenné nem teszik, egymásnak elnézni tartoznak s azt a különélésre ürügyül fel nem használhatják. (C. 1898. szept. 1. I. G. 184. sz.) 491. A per kezdetét megelőző időre a felp. által követelt női tartásdíj azért nem volt megítélhető, mert férje lakását önkényt hagyta el és hogy erre férje magaviseleténél fogva kényszerülve lett volna, ezt bizonyítania nem sikerült; de ettől eltekintve is a több évekről való tartásdíjnak a múltra vonatkozó követelése nem ítélhető meg azért, mert felp. ezzel a maga idején fel nem lépvén, az együvé összegyűlt összegben való fizetésre köteleztetés alp.-nek vagyoni romlását okozhatná. (C. 1894. okt. 31. 4611. sz.) 492. Távozásra való felhívás befolyása tartási igényre a felek társadalmi állásához képest mérlegelendő. C: Jogszabály az, hogy abban az esetben, ha a házastársi együttélés megszakítása az által következik be, hogy a férj nejét a közös háztartás elhagyására felhívta s eme felhívás következtében a nő tényleg eltávozott, a férj különélő nejét rendszerint eltartani köteles, hacsak oly tényeket nem bizonyíthat, melyekből következtetni lehet, hogy a nő oly tűrhetetlen viselkedést tanúsított, amely a férjet feljogosította arra, hogy nejét a házasélet megszakítására felhívja.