Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog tathatók. C. 389/1888. Gr. VII. 185. 1. Azt a nőt, aiki férje részéről szenvedett bántalmazása miatt volt kénytelen az együttélést megszakítani, az elhagyás közszerzeményi jogától meg nem fosztja. C. 1897. nov. 30. 2097. Gr. VII. 185. 1. Gl. II. 1. 272. 1. Oly esetben, midőn a házasfelek törvénynél fogva közszerzőknek tekintetnek, törvényes vélelem szól a közösség mellett minden vagyonra íézve, mely a házasság tartama alatt szereztetett. A bizonyítási kötelezettség azt terheli, aki az ellenkezőt állítja. A törvényes vélelem megerőtlenitésére pedig nem elegendő sem azon tény, hogy a szerzési jogügylet csupán az egyik fél nevében köttetett vagy valamely ingatlan csak egynek nevére Íratott, sem annak kimutatása, hogy az illető fél önálló, öröklött vagyonnal bírt, hanem tüzetesen bizonyítandó e külön vagyon beruházása -a házasság alatti szerzeménybe. Azon körülmény, hogy házasság tartama alatt szerzett ingatlan vagyont az egyik házastárs saját nevére íratta, a másik házastárs köszerzeményi jogára kihatással nincs. A házasság tartama alatt történt vétel utján szerzett birtok, tekintet nélkül arra, hogy ia házastársak egyike hozzájárult-e vételéhez és mennyiben és hogy a vételár ki lett-e és mikor fizetve: közszerzemény. C. 1899. jan. 12. 4430/98. Gr. VII. 186. 1. Gl. 1. 268. 1. A kötelesTészre jogosított örökössel szem/ben a közszerzemény létezését az örökhagyó végrendelete egymagában nem bizonyítja, hanem az özvegynek bizonyítania kell, hogy férjénék a vele kötött házasság létrejöttekor meg volt vagyona a házasság megszűntéig valóban szaporodott. Curia 1905. niárczius 7. 2<M1/904. Gr. XII. 221. 1. Az osztrák polg. törvénykönyv 1257. §-a szerint mindarra, amit egyik házastárs a házasság tartama alatt szerez, a másiknak igénye nincs » az egyik házastárs által szerzett vagyont az sem teszi közös szerzeménynyé, hogy a másik házastárs a vételár felét adta a vevő házastársnak, hacsak nem bizonyítja, hogy oly megállapodással járult a vételárhoz, hogy mindaz, amit másik házastárs vesz, az mindkettőjüké közös legyen; ily megállapodás hiányában a másik házastárs csak a vételár felére nyer követelési jogot, s nincs jogosítva a vevő házastárs a megajándékozottak ellen fellépni. Curia 1905. szept. 27. 326/904. U. o. A közszerzemény törvényes vélelme akkor áll, ha a szerzési okiratból kitűnik vagy bizonyittatik, hogy a vagyon a házasság tartama alatt visszterhes szerződéssel szereztetett; ez esetben azt, hogy a vagyon, nem közszerzemény, az ezt állitó fél tartozik bizonyítani. C. 1903. április 29. 4946. sz. a. Gr. VII. 188. 1. A jogi vélelem mindig a házastárs közszerzöi ,jo»a és állapota mellett harezol. Az ellenkező az erre hivatkozó fél által bizonyítandó. A közszerzőt a szerzeményi vagyonban tulajdon illetvén meg, a szerzeményi vagyont természetben követelheti. C. 1902. ápril. 9. 5168. C. 1877. jun. 9. 5497. és 1885. jun. 10. 344. sz. Gr. VII. 189. 1. Gl. II. 1. 249. 1. Gl. II. 1. 251. 1. Az egyik házastársra örökség utján szállott pénzen vett és a telekkönyvben az ö tulajdonául bejegyzett ingatlan, ennek a házastársnak öröklött pénzét helyettesítő külön szerzeményét képezi. •— Az ingatlan értékemelkedése egymagában nem alapja a közszerzeménynek. •— A memesrendü férj neje csak akkor és csak annyiban lehet közszerző a férje által szerzett vagyonban, ha neve a fassió-levélbe beiratott vagy amennyiben a szerzés alapjául az ő vagyona szolgált. C. 1900. jan. 9. 4409/1899 sz. Gr. VII. 189. 1. Gl. II. 1. 238. 1.