Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

52 Magánjog czéljából magukhoz veszik s nincs megállapitva, hogy a férj beteg nejét illő eltartásban részesíteni hajlandó nem lett volna és a nő a férj házáinál kellő ápolást nem kapott volna, ugy ők a külön kikötés hiányában leányuk tartásáért és ápolásáért a férjtől mit sem követelhetnek, de ha a szülők által valamely dolog hasznai a házassági terhek könnyítésére adattak, ahból a jövedelemből, amit a dolog hozott, a férj mit sem tartozott a nejére fordítani, mivel nejét ennek szülői tartották el, és igy a szülő jogosítva volt a dolog jövedelmét leányának tartására fordítatni, s a férj ezen hasznokat nem igényelheti. C. 1905. február 16. I. G. 545/1904. sz. U. o. A nő részéről előzően ekövetett házasságtörésnek a férj részéről való megbocsátásával a férjnek neje irányában való tartási kötelezettsége visszaáll. C. 1905. jun. 2. G. 9/1905. Gr. XII. 22G. 1. G. X. 358. 1. Az, hogy a nő a házassági hűséget megszegte, oly körülmény, mely őt a tartásdíj igénylésére méltatlanná tette. Curia 1905. május 3. I. G. 757/904. U. o. A bíróságnak belátása szerint joga van az ideiglenes tartásdíj megítélését mellőzni, ha ugy találja, hogy a nő vagyoni viszonyai olyanok, hogy saját külön jövedelméből társadalmi állásának megfelelő megélhetése biztosítva van. Curia 1905 május 6. G. 4. Gr. XII. 226.1. A házassági törvény 91. §-ban foglalt jogszabályok az ideiglenes tartásra nem alkalmazhatók. C. 1905. június 25. G. 200. Gr. XII. 227. 1. A férjnek az a ténye, mely szerint a kórházi és fuvarköltség kifizetését megtagadta, nem tekinthető olyan sérelmesnek, hogy e miatt a nőnek jogos oka volt volna a házastársi együttélés megszakítására, s igy a nő nem követelhet ideiglenes nőtartási dijat. C. 1905. jun. 3. I. G. 17/1905. az. Gr. XII. 277. 1. A nőnek az a magatartása, mely szerint férje ellen, aki már előzőleg idegbetegsége miatt elmegyógyintézetben volt ápolás alatt, állítólagos visszaesése miatt újból gondnokság alá helyezési eljárást tett folyamatba, nem tekinthető olyan sérelmesnek, hogy e miatt a nő ideiglenes tartásra érdemetlenné vált volna. C. 1905. márcz. 17. G. 34. Gr. XII. 227. 1. G. X. 287. 1. Az egyik házastársnak a házassági bontó perben tett azon nyilatkozatát, hogy a vagyoni viszonyokat rendezte s ezeknek tárgyalásától, valamint a másik házastársának marasztalásától eláll, csak az az értelem tulajdonítható, hogy ezen vagyoni igényeket a bontó perben elbírálás tárgyává tenni nem kívánja, minélfogva ez a kijelentés perletételnek nem minősíthető. — Az 1894: XXXI. t.-cz. 89. §. 2. bekezdésének rendelkezése minden, az 1894: XXXI. t.-cz. hatálybalépte után, annak alapján eldöntendő bontó perre kiterjed. Curia 1905. november 23. 6128. Gr. XII. 228. 1. A nő nemcsak azokból az okokból tagadhatja meg a férjével az együttélést, melyek miatt a házasság felbontása törvényesen kérhető, hanem minden oly okból, mely az együttélést lehetetlenné teszi, és nincsen oly jogszabály vagy joggyakorlat, mely szerint a tartás iránti igény félév alatt elévülne. C. 1905. jan. 27.1. G. 486. sz. U. o. Alperes felperes elől az élelmi szereket s még a kenyeret is elzárta, felperest az együttélés tartama alatt, egy gyermek élelmezésére szükséges élelemmel sem látva el, éheztette; már pedig ez a körülmény elégséges indokul szolgál arra, hogy felperes alperessel az együttélést megszakitsa és alperestől külön eltartását követelhesse. C. 1905. május 20. I. G. 52. U. o. A sommás per bírósága előtt ideiglenes nőtartás iránt folyamatba tett perben azok a külön szabályok nem irányadók, melyek a házassági kö-