Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

48 Magánjog' Felperes eredetileg ausztriai állampolgár volt, alperes tehát az ausztriai állampolgárságot azzal megszerezte, a bajor polgárságot pedig elvesztette, hogy felperessel érvényes házasságot kötött. Minthogy pedig a felperes volt lakhelye szerint illetékes törvényszéknek Ítélete nemcsak a felperesre, mint akkor még ausztriai állampolgárra, hanem alperesre — mint szintén ausztriai állampolgárra — sem tekinthető kötelezőnek, mert felperes azt ki sem mutatta, hogy alperes az előző különélés tartama alatt az ausztriai államkötelékből elbocsáttatott s a bajor állampolgárságot visszanyerte: a másodbiróság által ily körülmények között nem volt kimondható, hogy a bajor biróság bontó Ítéletének hatálya az alperesre kötelező volt s ebből kifolyólag az 1894: XXXI. t.-cz. 142. §-a hivatalból helytelenül alkalmaztatott s igy miután felperes utóbb a magyar állampolgárságot megszerezte, a magyar állampolgár házassági perében pedig az idézett t.-cz. 114. §-a értelmében csak a magyar biróság Ítélete hatályos, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával a bontás kérdésének érdemi eldöntését elrendelni kellett. C. 1902. okt. 9. 4494. sz. Gr. VII. 124. 1. Ha a házasság a házassági törvény hatálybalépte előtt az. egyik házasfélre nézve megsemmittetett, a másik fél, utalással a házassági törvény 142. §-ára, analógia utján kérheti, hogy a megsemmisítő Ítélet hatálya reá is kiterjesztessék; mert a törvénynek nem lehetett az az intencziója, hogy a 142. §-ban adott jogot nem biztosította volna a „másik házasfélnek" a házasság megsemmisítése esetén is, s mert a házaság megsemmisítése eredményére nézve a felbontással egyenlő hatályúnak tekintendő. C. 1903. november 25. 6224. sz. Gr. VII. 125. 1. A H. T. 142. §-ának alkalmazása esetén a vétkesség kérdésében való határozathozatal kí vian zárva. C. 1897. szept. 7. 4910. sz. Gr. VII. 125. 1. Református egyházi (erdélyi) bíróságnak házasságot érvénytelenítő ítélet hatálya a másik (róm. kath.) félre kiterjesztetik. C. 6224/1903. sz. Gr. VII. 125. 1. A H. T. 142. §-ának alkalmazhatóságának alapfeltétele az, hogy a kérdéses házasság az egyik félre nézve a H. T. hatálybalépte előtt megszűnt legyen,. C. 1899. febr. 17. 3529/98. sz. Gr. VII. 126. 1. Gl. II. 1. 140. 1. Az 1894: XXXI. t.-cz. 141. §. csakis a magyar bíróságok által, az idézett törvény életbelépte előtt fennállott jogszabályok szerint hozott ágytól és asztaltól való elválasztó ítéletekre vonatkozik. Ekként a zágrábi érseki szentszéknek a keresetben említett, a peres feleket ágytól és asztaltól elválasztó Ítélete bontó ítéletté át nem változtatható. Minhogy azonban az 1894: XXXI. t.-cz. 147. §. szerint a HorvátSzlavonországokban községi illetőséggel biró magyar állampolgárok házasságára az idézett törvény 115. §. megfelelően alkalmazandó, a most idézett 115. §. szerint a magyar biróság a peres felek házasságát felbonthatja, ha a keresetben említett horvátországi biróság az ágytól és asztatól elválasztást oly tény miatt mondotta ki, melynek alapján a házasság az 1894. évi XXXI. t.-cz. szerint felbontható. C. 1902. szept. 23. 4656. sz. Gr. VII. 126. 1. Tekintve azt, hogy alperes Horvátországban született és ennélfogva, minthogy egymagában az a körülmény, hogy alperes a házasság kötése idején Magyarországon lakott, magyarországi községi illetőségét meg nem állapítja, horvátországi községi illetőségűnek vélelmezendő. Horvátországban községi illetőséggel biró magyar állampolgárok házassági perében pedig a magyar bíróságok az 1894: XXXI. t.-cz.