Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 49 147. és az ebben felhivott §§. rendelkezései értelmében el nem járhatnak. C. 1905. jun. 13. 2215. Gr. XII. 248. 1. Házassági vagyonjog. ELSŐ FEJEZET. A házastársai: személyes viszonya egymáshoz. A házastárs költségét az arra vagyonilag képes férj tartozik viselni. A háztartás közvetlen vezetése a nö jogköréhez tartozik. E két jogelvből következik^ hogy a nőnek a háztartáshoz szükséges bevásárlásai a férj nevében és terhére történteknek vélelmezendők, miért is a nö rendszerint csak másodsorban felelős a háztartás czéljaira vásárolt áruk vételáráért. C. I. G. 513/1901. sz. Gr. VII. 127. 1. A házastársak közös háztartása keretében felmerült kiadásokat első sorban az erre vagyoni képességgel biró férj tartozik viselni, és ha a férjnek megfelelő jövedelme volt, n nö férje örökösétől a közös háztartás költségeihez általa pótolt öszszegeknek visszafizetését követelheti. Curia 1904. január 29. I. G. 505/903. 1. Gr. X. 31. 1. A .közös háztartás részére megrendelt, átvett és felhasznált áruczikkek vételáráért a nő is felelős. C. 1897. jan. 5. 2339/1893. sz. Gr. VII. 127. 1. A házasság tartama alatt a férj mint családfő családja élelmi szükségletét fedezni tartozik ugyan, de hazulról való távollétében a neje által hitelben vásárolt tulbő élelmi czikkek árának kifizetését megtagadhatja. Curia 1884. október 30. 3582. sz. Gr. VII. 128. 1. A házastársak közös háztartása keretében felmerült kiadásokat első sorban az erre vagyoni képességgel biró férj tartozik viselni és ha a férjnek megfelelő jövedelme volt, a nő férje örökösétől a közös háztartás költségeihez általa pótolt összegeknek visszafizetését követelheti. C. 1903. I. G. 505. sz. Gr. VII. 128. 1. Gl. II. 1. 201. 1. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint a férj köteles feleségét, a férj polgári állásához, vagyonához és keresetképességéhez ménen . eltartani, tehát illendő ruházattal is ellátni; azonban egyedül ezen az alapon felperes a kereseti összeget az I. rendű alperestől jogszerűen nem követelheti, mert az I. rendű alperes a feleségét az illető időben a szükséges és az ő polgári állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő ruházattal tényleg el is látta. Amennyiben (azonban) az illető ruhanemüek — a pazarlás fogalma alá eső fényűzési áruk •— megrendelésénél vagy megpróbálásánál vagy házhozszállításánál jelen volt és ilyen alkalmakkor az illető ruhanemüek megrendelése vagy kiszolgáltatása vagy fizetése ellen nem tiltakozott, ez által jogilag olyannak tekintendő, hogy az illető ruhanemüek megrendeléséhez vagy kiszolgáltatásához a maga részéről hozzájárult ós ekként azok iránt a maga részéről jogi hatálvlyal intézkedett. C. I. G. 6/1903. "sz. Gr. VII. 128. 1. I. rendű alperes a tárgyalás során nem vonta kétségbe, hogy a neje által megrendelt s felperes által kiszolgáltatott ruhaáruk olyanok, melyek neje rendes ruházati szükségletéhez kívántatnak, az olyan ruhaárukért pedig a férj, amennyiben nejét a megfelelő ruházattal is ellátni tartozik, szintén felelős, I. rendű alperes felelőssége tehát annyival is inkább megállapítandó volt, mert azt sem mutatta ki, hogy neje olyan vagyonnal bir, melyből felperes kielégítést nyerhetne és felperes felelősségén mem változtat az a különben is semmivel sem bizonyitott körülmény, hogy I. rendű alperes nejének minden hó elején a ruhapénzt kiszolgáltatni szokta, mivel ez még valósága esetén is harmadik személy jogos követelése ellenében sikerrel fel nem hozható. C. 1895. szept. Taties-Sántlor. Döntvények V 4