Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 179 tudta volna, mit ir alá, figyelembe nem vehető. C. 5525/1893. sz. Gr. VII. 528. L A valódinak 'beismert végrendeletnek ugy záradékában, mint szövegében bizonyítva van, hogy örökhagyó részéről ez a kijelentés megtétetett, a kihallgatott végrendeleti tanuknak azzal a vallomásával pedig, hotrv nem emlékeznek, illetőleg nem hallották, hogy örökhagyó tett-e ilyen értelmű kijelentést, a végrendeletben foglalt bizonylat valósága megczáfolva nincs, felperesnek ezen alaki kellék hiányáról alapított keresete bizonyitatlan maradt. C. 1905. febr. 16. 1820/1901. Gr. XII. 271. 1. Az 1876: XVI. t.-ez. 6. §-a szerint nem szükséges, hogy a végrendelkező végakaratát a tanuk előtt mondja el. Az, hogy az örökhagyó a hozzá intézett arra a kérdésre, vájjon akként rendelkezik-e ? azt felelte, hogy igen, más tanú szerint pedig, hogy e kérdésre fejével bólintott, a végrendelet tartalmának elfogadására nézve nem olyan határozott és kételyt kizáró kijelentés, aminőt az 1876. évi XVI. t.-cz. 6. §-a megkíván. C. 1895. ápr. 24. 1916/94. Gr. VH. 528. 1. Gr. HL 199. 1. Az 1876: XVI. t-cz. 6. §-ának rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha különben irni tudó végrendelkező az okirat nyelvét nem érti. C. 1901. szept. 11. 7698/1900. sz. Gr. VII. 529. L Az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ának rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha a különben irni tudó végrendelkező nagymérvű elgyöngülés következtében irni már nem volt képes. C. 1901. szept. 11. 5525. Gr. VII. 529. 1. Gl. III. 207. 1. Az a körülmény, hogy a felolvasása után az örökhagyó által „jól van" kifejezéssel elfogadott végrendeletet más mondta tollba, a vé.grendeletet érvénytelenné époly kevéssé teszi, mintha az örökhagyó egy más által fogalmazott és már kész Írásbeli végrendeletet jelentene ki felolvasás után végső akaratának. Ennek indoka. C. 1896. június 30 3801/95. Gr. VII. 529. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ából nyilván kitűnik, hogy azoknak a kellékeknek, melyek ezen §. szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez szükségesek, ugyanazon tanuk előtt együttesen teljesitetniök kell s a hiányzó kellék utólagosan más tanuk előtt nem pótolható. C. 1902. decz. 30. 1613. Hasonló: C. 1885. okt, 29. 2475. Gr. VII. 530. L Gl. III. 203. 1. A nuncupatio megtörténtének végrendeleti igazolása. C. 1897. jun. 24 4366/96. Gr. VE. 531. 1. Gl. Hl. 187. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a esetében tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell. C. 1890. ápr. 30. 7566. sz. — Azonos határozatok: C. 1889. okt. 16. 165. és 4919/1S85. sz., 1888. szept. 25. 746. sz. Gr. VE. 531. 1. Annak tanúsítása, hogy a végrendelet a végrendelkező által értett nyelven megmagyaráztatott, nem lényeges kelléke a végrendeletnek és a tanuk vallomásával is pótolható. Curia 127/901. — Részben ellentétes: C. 1888. ápr. 13. 6891. Gr. VII. 532. 1. Gl. III. 191. 1. A végrendelet felolvasása az okirat szövegében is igazolható, ha azt az előirt számú tanuk is aláírják. C. 1902. febr. 26. 4239/901. C. 1901. decz. 24. 1247. sz. Gr. VII. 532. 1. Gl. III. 211. 1. Nincs olyan törvényes Tendelkezés, amely szerint a végrendeleti alakiságok megtartása csak külön záradékkal volna igazolható, az pedig, hogy az örökhagyó a végrendeleti tanuk előtt kijelentette, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, s ez az okirat, mint az ő végrendelete olvastatott fel, a végrendelet szövegéből és a végrendeleti tanuk aláírását megelőző abból a kitételből, amely szerint az, ami a végrendeletben foglaltatik, előttük történt, kétségtelenül kitűnik. C. 1904. febr. 18. 860. sz. Gr. X. 87. 1. Azon körülmény, hogy a végrende12*