Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 171 sere át nem száll, mindazonáltal ez a jogi álláspont nem nyerhet alkalmazást akkor, ha az utóörökléssel terhelt közvetlen örökös beleegyezik abba, hogy az öt végrendelet alapján megillető öröklési joga az elhalt utóörökösnek törvényes örököse javára utóöröklési joggal korlátoztassék. Curia 6706/903. Gr. VII. 486. 1. és X. 83. 1. XI. 423. 1. A hitbizományi helyettesítés Ítélkezési gyakorlatunk szerint csak a közvetlen következő első helyettesített örökösnél vagy hagyományosnál (mert a hitb. helyettesítésnél az, hogy örökségi vagy hagyományi vagyon képezi-e annak tárgyát? különbséget nem tesz) foghat helyet, további helyettesítés azonban, vagyis hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. Jogában áll ugyan mindenkinek, hogy örökösének vagy hagyományosának kortársai közül tetszése szerint több helyettest rendeljen s ezek közt az egymásután következés sorrendjét megállapítsa, amint azonban ezek közül egy az örökséget vagy hagyományt helyettesitettként megszerzi, a többire nézve a helyettesítés hatálytalanná lesz. C. 4706/1890. sz. L. alább. 7913/95. és fentebb 2823/1902. sz. határozatot. Azonos 1897 szept. 15. 964. sz. Gr. VII. 487. 1. Gl. III. 327. 1. Az utóörÖKÖs (az utóöröklést rendelő) örökhagyó végrendelete alapján, a saját és nem az előörökös jogán örökösödik és (utóörökléssel terhelt) vagyon nem képezi az előörökös hagyatékát, hanem az az ő elhalálozásával közvetlenül (az utóöröklést rendelő) örökhagyóról száll az utóörökösre. C. 1895 január 8. 11759/1893. sz. Gr. VII. 487. 1. Az utóörökös az örökséget már mint teljesen szabad vagyont kapja meg, miből folyólag a mint az első utóörökösre nézve az utóöröklési jog megnyílik, az örökölt vagyon minden eddigi korlátozás alól felszabadul s a további utóörökösök öröklési joga megszűnik, az eme további utóörökösök kijelölésére és utóöröklési jogára vonatkozólag fennálló bárminemű intézkedés hatálytalanná és semmissé válik. C. 1902. nov. 25. 6453. Eltérő: C. 1892. május 12. 308. Gr. VII. 488—492. ]. Gl. III. 315. 1. Az utóörökös jogai az utóöröklés bekövetkeztéig. C. 1900. április 9. 6746/899. sz. Gl. III. 314. 1. Utóörököstárs mennyiben támadhatja meg • az utóöröklés átöröklését? C. 1892. évi 2641. sz. Gl. III. 304. 1. Ha az utóörökös-nevezések az örökhagyó által kivánt terjedelemben a birói joggyakorlat értelmében fenn nem tarthatók, az utóörökös-nevezés legalább egy fokban érvényesítendő. Ha tehát az örökhagyó hitbizomány felállítását rendelte, de ez be nem következhetett, hitbizománvi helvettesitésnek van helye. C. 1900 márcz. 20. 4706. Gr. VII. 493. L. még C. 1584/96. Gr. VII. 479. és C. 6453/901. Gr. VII. 491. Gl. III. 321—326. V. ö. még C. 7913/1895. C. 1897 szept. 22. 6280. sz. C. 1894 márcz. 13. 8142/93. Eltérés az elvtől. C. 1886 nov. 24. 6264. Gr. VII. 493—497. A hitbizományi helyettesítés arra az időre, mig hatálya tart, a helyettesitett végrendelkezési jogát kizárja, vagyis az utóörökléssel terhelt vagyonról az előörökös csak az utóöröklés meghiúsulása esetére végrendelkezhet. (Végrendelkezési tilalom.) C. 1884. jun. 26. 2168. 6443/78. Curia 1889 április 11. 7801/1888. sz. a. L. még fentebb közölt 25/1901. sz. határozatot. Gr. VII. 497. 1. A hitbizományi helyettesítés nemcsak a végrendelkezési tilalmat, hanem az élők közti szabad rendelkezés korlátozását is magában foglalja. C. 1901 jan. 15. 3588/1900. Hasonlóan a Curia 6443/1878. sz. Gr. VII. 500. 1. Hitbizományi helyettesítés esetén a kirendelt örököst mindaddig, mig az utóöröklési joga fennáll az örökség tárgyára nézve csak haszonélvezet, a tulajdonjog pedig