Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

172 Magánjog csak az utóöröklés megszűntétől feltételezetten illeti meg. Gr. VII. 500 1. (L. erre különösen a Curia 4862/1896. számú Ítéletét közölve fentebb. Gr. VII. 471—473. 1. Az örökhagyónak a végrendeletben hitbizomány felállítása iránt tett intézkedése mint hitbizományi helyettesítésre irányuló akaratnyilvánítás érvényes. C. 1903. jan. 8. 4377. sz. Gl. III. 329. 1. A hitbizományi helyettesítés már magában megfosztja az (elő-) örököst attól, hogy a vagyont terhelhesse. C. 1895. decz. 19. 8219/94. Gr. VII. 501. 1. Gl. III. 320. 1. L. faként C. 6453/902. Gr. VII. 491. 1. Gl. III. 32. 1. A hitbizományi helyettesítésnek telekkönyvi feljegyzése, a terhelési tilalom külön feljegyzése nélkül is, biztosítékul szolgál az ingatlanoknak nemcsak elidegenítése, de terhelése ellen is. C. 8622/87. Gr. VII. 501. 1. Gl. III. 319. 1. Az utóöröklési jog is tárgya lehet az átruházásnak, ez azonban nem érintheti az elöörökös jogát s az átruházott öröklési jog csak anynyiban érvényesíthető, amennyiben azt maga az utóörökös is érvényesíthetné. C. 75/98. Hasonló felfogáson alapul. C. 2411/90. Gr. VII. 502. 1. II a az utóöröklés bontó feltételhez van kötve, e feltétel bekövetkeztének s így annak bizonyítása, hogy az elöörököst az örökölt vagyonra a korlátlan tulajdonjog illeti meg, az elöörököst terheli. C. 3683/1890. sz. határozata 1. alább a közös végrendeletnél. Gr. VII. 503. 1. Utóörökösödés a kötelesrészre ugyan nem terjedhet ki, (mert ez minden tehertől, tehát az utóörökösödéstől menten adandó ki), de ha az utóörökösödés rendelése a szükségörökös részéről törvényszerűen elfogadtatott, azt a szükségörökös jogán többé megtámadni nem lehet. C. 7107/98. Gr. VII. 503. 1. A', ö. még: C. 3261/98. Gr. VII. 481. 1. Még nem létező és meg sem fogant személynek örökösül való kijelölése csak mint utóörökös-nevezés bir joghatálylyal. C. 1907. máj. 27. 10227/1906. sz. Gr. XIV. 723.1. Utóörököst csak örökhagyó jelölhet ki. Az tehát, aki az örökhagyó halálesetre szóló rendelkezésében utóörökösül nevezve nincsen, utóörökösül el nem ismerhető. Ez a körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy akár a törvénynél, akár a végrendeletnél fogva öröklésre hivatottak a hagyaték tárgyalásakor a hagyaték fölött akképp rendelkezhessenek, hogy a hagyaték az egyik örökösnek átadassék s ennek halála után a másik örökös javára biztosittassók. Az ilyen rendelkezés azonban nem létesít utóöröklési jogot az örökhagyó után, hanem az örökösök között létrejött örökösödési szerződésnek tekintendő s az erre vonatkozó jogszabályok szerint bírálandó el. A Curia I. tanácsának elvi jelentőségű határozata. C. 1908 ápr. 29. 4511/907. Magánj. Dt. II. 193. 1. Abban az esetben, midőn a kinevezett elöörökös az utóörököst túléli, tehát az utóöröklós még be nem állott, az utóöröklési jog is megszűnt, s ez a jog nem szállott át az utóörökös örököseire, ha csak a végrendelet intézkedéseiből meg nem állapitható, hogy örökhagyónak akarata oda irányult, hogy arra az esetre, ha az általa kinevezett uhtóörökös az elöörökös előtt halna meg, annak jogaiba örökösei lépjenek. Kétség esetében a végrendelet akképp magyarázandó, hogy az örökös rendelkezési joga minél kevésbbé korlátoztassék. A Curia VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata. C. 1907 szept. 10. 7539/906. Magánj. Dt. II. 87.1. HETEDIK CZIM. Hagyomány. Még nem létező jogi személy is lehet hagyományos, s a hagyomány kiszolgáltatása meg nem tagad-