Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 167 állapítandó meg, hogy az örökhagyó nevezett örökösét csak a végrendeletben megjelölt vagyonra rendelte örökösül. C. 1898 okt. 5. 680/898. sz. Gr. VII. 454. I. A hagyományozott ingóságok alatt a készpénz, a követelések és takarékpénztári betéti könyvecskék is értendők. C. 1261/1900. sz. C. 6865/1897. sz. Ellenkező: Curia 4605/1895. sz. Gr. VII. 455. 1. A családi képek, melyek csakis a családtagok emlékezetére és megörökitésére szolgálhatnak, nem sorolhatók a csak általánosságban s a hagyományos választására bizottan hagyományozott bútorok és egyéb házi felszerelvények közé. Curia 963/1891. sz. Gr. VII. 455. 1. Az örökös, a hagyományos téves megjelölése, ha különben a kedvezményezett személy azonossága megállapítható, nem fosztja meg hatályától a végrendeletet, illetve ennek erre vonatkozó részét. Curia 1884 okt. 14. 2265. sz. Gr. VII. _ 455—456. 1. Örökhagvó az alapítványnak czélját és jogi személyiségét meg nem jelölvén, a végrendelet ezen rendelkezése határozatlanságánál fogva hatályba nem léphet. C. 1905 márczius 2. 7479/904. Gr. XII. 266. 1. A végrendelet érvényesnek mondatott ki, mert a végrendeletben foglalt az a rendelkezés, mely szerint a nevezett örökhagyó összes vagyonáról intézkedett, habár vagyonának megjelölésében tévedett is, kizárja, hogy létezik olyan vagyon, mely törvényes öröklés tárgyául szolgálhatna. C. 1905 márczius 7. 10.619/1904. sz. Gr. XII. 266. 1. A végrendelet homályos intézkedésével szemben a végrendelet magyarázatának van helye; a czél az, hogy az örökhagyónak valódi szándéka megállapittassék. C. 1905 márcz. 7. 10619/1904. sz. Gr. XII. 266. 1. Az a körülmény, hogy az örökhagyó a létesítendő alapítványnak több hagyományt rendelt, mint amenynyi a hagyatékban találtatott, a végrendelkezést érvénytelenné nem teszi. C. 1905 nov. 23. 3175/1904. Gr. XII. 266. 1. Az ingatlanoknak téves vagy hiányos megjelölése nem teszi hatálytalanná a végrendeletet, ha az azonosság máskülönben megállapítható. C. 3685/98. C. 5904/75. Gr. VII. 457. 1. Fennálló joggyakorlatunk szerint a végrendeleti örökösök minősége, hogy t. i. örökös-e vagy hagyományos a részesített, nem a végrendeletben előforduló örökös vagy hagyományos kifejezés használatától függ, hanem a szerint bírálandó meg, hogy az örökhagyó a részesítettet az örökös jogi helyzetébe kivánta-e juttatni. C. 1904 „ febr. 10. 6818/903. sz. Gr. X. 80. 1. Örökhagyó, ki házának tüz általi elpusztulásáról tudott, de végrendeletében a nyerendő tüzkárbiztositási összegről kifejezetten nem rendelkezett, de házát I. és III. r. alperesnek hagyta, ezzel nekik szánta azt a tüzkárbiztositási öszszeget is, melynek czél ja és rendeltetése az volt, hogy az a lakóháznak helyreállítására fordittassék. C. 1904 márcz. 23. 1948/903. sz. P. Gr. X. 80. 1. Addig, míg az alapítvány kormányhatóságilag jóvá nem hagyatott, jogalanynak ugyan nem tekinthető, de ez a javára tett végintézkedést érvénytelenné nem teszi. C. 1905 nov. 23. 2175/1904. G. XII. 267. 1. Az anyai vagyon alatt az örökhagyóra anyai nagyanyáról közvetlenül és közvetve hárult vagyon is értendő. C. 7831/1884, sz. Gr. VII. 457. 1. Az örökhagyó ama rendelkezése, amely szerint az adósságokat az örökösök közösen viseljék, akként értelmezendő, hogy az adósságokat az örökösök egymással szemben örökrészeik arányában tartoznak viselni. C. 1891 okt. 22. 6080. sz. Gr. VII. 457. 1. Czélhatározás hiánya a hagyomány érvényét nem érinti. C. 1894 szeptember 6. 4728. sz. Gl. III. 352. Az örökösnek valamely községből