Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

1G8 Magánjog való eltiltása érvényesen kiköthető feltétele a végrendeletnek. C. 1906 jan. 23. 10372/1904. sz. Gr. XIII. 454. 1. Hagyomány elhatárolása a hitbizományi helyettesitésétöl. C. 1902 jun. 25. 2886. sz. Gl. III. 352. 1. Hagyományos intézet kétség esetében a végrendelkezéskor meglévő intézet. C. 1895 okt. 22. 8304. sz. Gl. III. 345. 1. Az unokák örökrészeinek — a végrendelet értelmezése utján való — megállapítása, amidőn az unokák részben cumulative, részben egyenként vannak örökösül nevezve. C. 6199/1901. sz. Gr. VII. 458. 1. Követelés hagyományozása. Lfi. 1897 ápr. 1. 2214. sz. Gl. III. 344. 1. Örökös-nevezés. Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, akit örökösének kiván tenni, végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. C. 1887 szept. 13. 4620. Gr. VII. 458. Gl. III. 288. 1. C. 1903. 6818. sz. (TI. u.) Az örökhagyónak a végrendeletből kitűnő akaratához képest lehetséges, hogy az, akit az örökhagyó örökösének nevezett meg, örökösének mégsem tekinthető. C. 6659/90. Gr. VII. 460. 1. Örökösnek tekintendő nemcsak az, akinek az örökhagyó vagyonát mint egészet vagy annak hányadát, hanem az is, akinek vagyona tetemes, jólehet nem hányad szerint meghatározott részét hagyta. C. 1896 szept. 11. 3832/1894. sz. Ugyanily állásponton áll a kir. C. 601/1883., 7831/1884., 8432/1888. 87. Ítélete is. Gr. VII. 460—461. 1. Ha az örökhagyó általános örököst meg nem nevezett, a végrendelet akkép értelmezendő, hogy az örökös avagy a hagyományos csak azt kaphatja, ami részére a végrendeletben minden kétséget kizáróan kijelölve van, a hagyatékban található egyéb vagyon pedig ott, ahol azt örökhagyó rendelkezése ki nem zárja, a törvényes örökösökre száll. C. 1906 ápr. 3. 9455/1904. sz. Gr. XIII. 453. 1. Növedékjog. A növedékjog az örökhagyó valószinü akarata értelmében birálandó meg, e szerint arra elsősorban azok vannak hivatva, akiket az örökhagyó ugyanarra a hányadrészre vagy ugyanarra a vagyontárgyra együttesen nevezett örökösül (re coniuncti). C. 1901 jun. 20. 2579. sz. Hasonló alapon áll a C. 4843/1898. sz. Ítélete, közölve alább 301. sz. a. Gr. VII. 461—462. 1. Gl. III. 293. 1. Ha az örökhagyó többeket együttesen rendelt hagyatékára örökösökül, ugy kifejezést adott abbeli akaratának is, hogy hagyatékából törvényes örököseire semmi sem szálljon; ily esetben pedig az, hogy az egyik kinevezett örökös öröklési jogával nem élhet, következményül azt vonja maga után, hogy a megüresedett rész másik kinevezett örökösre száll. C. 1905 ápr. 18. 3893/1904. sz. Gr. XII. 267. 1. A többek javára együttesen (osztatlanul) tett hagyomány esetében, az egyik vagy másik hae-vományos kiesése folytán, az erre eső rész a társhagyományost illeti meg. Pécsi tábla 1903 máj. 19. 2545/903. sz. Gr. VII. 462. 1. Az örökrészről való egyszerű lemondásnál fogva a lemondó örökrésze a növedék jogánál fogva, a többi örököstársat illeti meg. C. 1900 febr. 27. I. G. 367/1899. sz. és a Curia 771/1900. sz. határozatát lentebb köteles résznél. Gr. VII. 463. 1. A végrendelet következő rendelkezésének: „az esetre, ha gyermekeim meghalnának, ugy összes vagyonom háboritlan haszonélvezetét nőmnek hagyományozom", az az értelme, hogy ha több gyermek van, a nő csak valamennyinek az elhaltával lép a haszonélvezetbe, ellenben csak az egyik gyermek elhaltával kifejezett intézkedés hiányában, nem igényelheti az elhalt gyermekre eső rész haszonélvezetét. Ez esetben tehát a túlélő testvért növedékjog illeti meg az el-