Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)
1(56 Magánjog kösödési joga a fiu akaratától független. Az, hogy az örökös az egész örökséget egy bizonyos czélra fordítani köteles, nem egyéb, mint az öröklésnek meghagyás által történt korlátozása s mint az öröklésnek bárimely megengedett feltételtől függővé tétele megengedve van. C. 1891 május 15. 8545. Dt. XXIX. 100. sz. Gr. VII. 444— 445. 1. Gl. III. 286. 1. Az örökhagyó örökösének (hagyományosának), a részesités elvesztésének terhe alatt azt is meghagyhatja, hogy végrendeletét vagy annak egyes rendelkezéseit meg ne támadja (clausula cassatoria, privatoria). Ez a tilalom azonban nem terjedhet ki a végrendelet valódiságának vagy értelmének a megtámadhat ásár a, a) hagyományoshoz intézett megtámadási tilalomra. C. 188G decz. 7. 4070. sz.; b) az örököshöz intézett hasonló tilalomra. C. 1887 febr. 1. 3327/86. J. 41. sz. Gr. VII. 446. 1. Gl. III. 271. 1. A meghagyás jogi természetével nem biró egyszerű óhaj, kívánság, emlékeztetés birói kényszerrel nem érvényesíthető, jogilag tehát hatálytalan. C. 1899 jan. 18. 1412/98. sz. Gr. VII. 447—450. 1. Gl. III. 266. 1. A végrendelet értelmezése. (Tervezet: 1839—1852. §.) Értelmezési eszközül a más alkalommal tett írásbeli nyilatkozatok is szolgálhatnak. A B) és C) alatt felhozott levelekből világosan az tűnik ki, hogy nevezett örökhagyó minden rokona iránt jóindulattal volt és hagyatékából mindannyit részeltetni kívánta. C. 2265/1884. sz. Gr. VII. 450. I. A végrendelkező szándéka nem a végrendeletben használt egyes kifejezések, hanem a végrendelet egész tartalma értelmében bírálandó meg. L. a C. 6659/1890. sz. ítéletének indokolását az örökösnevezésnél és a 4946/1903. sz. határozatot fentebb a feltételnél. Gr. VII. 450. 1. Kétség esetében a végrendelkezés a részesített javára értelmezendő. A végrendeletben előforduló ellenmondó nyilatkozatok nem létezőknek tekintendők. C. 1890 február 16. 9221/1889. sz. Gr. VII. 451. 1. Az örökhagyó intézkedése akkénen magyarázandó, hogy az örökös íendelkezési joga mentül kevésbbé korlátoztassék. C. 3731/1889. sz. C. 1888 jan. 11. 5235/1887. Gr. VII. 452. 1. Az örökhagyó akarata a lehetőség határai közt érvényre juttatandó, habár örökhagyó akarata a maga teljes egészében végre nem hajtható, végrehajtandó addig a határig, ameddig azt a törvény, illetve az ezt pótló joggyakorlat megengedi. C. 6453/1901. sz. Az egész határozalt alább van közölve. Gr. VII. 453. 1. Az általános végrendeleti örökösnek öröklési joga nemcsak a végrendelkezés idejében megvolt, hanem az utóbb szerzett vagyonra is kiterjed. C. 1875 febr. 3. 600. sz. C. 1874. jun. 23. 4542. sz. C. 9193/903. sz. Gr. VII. 453. 1. A végrendeletek azon esetben, amidőn általános örökös nincs nevezve, akként magyarázandók, hogy az illető örökös vagy hagyományos csakis azt kaphatja a végrendelet alapján, ami a végrendeletben részére minden kétséget kizárólag kijelölve van, a hagyatékban található egyéb vagyon pedig a törvényes örököst vagy örökösöket illeti. Földbirtok kifejezés alatt ház nem érthető. C. 1890 nov. 19. 3341. sz. C. 1893 jun. 8. 8410. sz. Gr. VII. 453. 1. Gl. III. 465. 1. A hagyományos részére lakás hagyományoztatván, felteendő, hogy a lakás rendes fogalmához tartozó mellékhelyiségeket is akarta örökhagyó a hagyományos részére hagyományozni. C. 1892 augusztus 23. 8089. sz. Gr. VII. 454. 1. Gl. III. 344. A végrendeletben a meglevő vagyon tüzetesen felsoroltatván, a végrendelet ezen kitételéből: „összes vagyonomban, mely áll: stb. özv. Sz. N. F.-nét teszem örökösömmé", az
