Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

158 Magánjog keresetben az özvegyi jog korláto­zása iránti kérelem is benfoglalt­nak tekintendő, ha e korlátozás ki­fejezetten nem kéretett is. C. 6510/1897. sz. Ellenkező és téves 1878 jul. 23. 6586. sz. Gr. VII. 115. 1. A városi polgárok özvegyeire az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a nem al­kalmazható. Curia 1895 április 7. 2240/95. sz. Gr. VII. 416. 1. Gl. III. 145. 1. Az örökhagyó második nejének egy gyermekrész haszonélvezetére vo­natkozó özvegyi jogát a második nő a végrendelettel szemben is ér­vényesítheti. C. 1886 okt. 6. 3501. sz. Gr. VII. 416. és 420.1. Gl. III. 135. 1. Az örökhagyó második nejének egy gyermekrész haszonélvezetére vo­natkozó özvegyi jogát a férj előbbi házasságából származott gyermekei kötelesrészének megrövidítésével ki nem terjesztheti. C. 1899 szept. 15. 717. sz. Gr. VII. 417. 1. Gl. III. 426. 1. Hasonló: C. 1886 szep­tember 30. 5115. sz. Az „egy gyermekrész" kiszámításá­nál az özvegy is gyermekszámba vétetik. C. 1898 jan. 7. 3792/1897. Állandó gyakorlat. Gr. VII. 418. 1. Gl. III. 133. 1. A lakóház és belsőség özvegyi ha­szonélvezete az özvegyet az 1840. évi VIII. t.-cz. 18. §-ának eseté­ben is egészen megilleti. C. 1887 febr. 16. 5336/1886. sz. Ellenkező: C. 1902 jul. 1. 3768/1901. sz. Gr. VII. 418. 1. V. ö.: Gl. III. 134. 1. Az örökhagyó második nejének özve­gyi j°ga nemcsak az örökhagyó első, hanem a második házasságá­ból származó, tehát az özvegy sa­ját gyermekével szemben is csak egy gyermekrész haszonélvezetéből áll. C. 1900 máj. 1. 5128/1899. sz. Gr. VII. 419. 1. A második nő özvegyi joga egy gyermekrésznek haszonélvezetéből állván, az tartásdíjra nem korlá­tozható. C. 57/903. Gr. VII. 419.1. V. ö.: Az özvegyi jog megszorítá­sára vonatkozólag C. 1904 máj. 11. •6169/903. Gr. XI. 419. 1. Ha az örökhagyó második neje agg­koránál és vagyoni viszonyainál fogva az ingatlanból álló vagyon kezelésére nem képes, a természet­beni haszonélvezet helyett az őt megillető egy gyermekrész pénz­beli egyenértékét igényelheti. C. 1900. decz. 11. 4910. sz. Gr. VII. 420. 1. Gl. III. 136. 1. Felperes (az örökhagyó második neje) azon kérelmének, hogy özve­gyi joga vagylagosan készpénzbeli egyenértékben is megállapittassék, mint törvényben nem gyökerező­nek, alperesek eltérése folytán hely nem adható. C. 3501/1886. sz. Részben ellentétes: C. 1876 jan. 25. 287. sz. Gr. VII. 420. 1. Az özvegyi tartás dija a gazdasági év végével utólag fizetendő. C. 5298/1903. sz. Gr. VII. 421. 1. Az özvegynek előre adott értékek az özvegyi jog szempontjából szintén betudás tárgyát képezik s az özve­gyi j°g azokra való tekintettel ál­lapítandó meg. C. 1874/1903. sz. Gr. VII. 422. 1. A második nő özvegyi joga nem ter­jed ki a vele fennállott házasság alatti közszerzeménynek elhalt fér­jét megillető részére. C. 949/1898. sz., C. 1896 szept. 15. 7706/1895. sz. Hasonló 2288/904. C. 2621/99. Ellentétes: 5336/1886. lásd fen­tebb. Gr. VII. 422.1. Gl. III. 132.1. A szülő a vele egy háztartásban élt fia özvegyének eltartásáról gondos­kodni tartozik. Ez a kötelezettség olyan eltartás kiszolgáltatásából áll, aminőt az özvegy férje életé­ben élvezett. C. 597/1891. sz. Ha­sonlóan C. 1883 márcz. 28. 1472. sz. Gr. VII. 423. 1. Sem oly tételes törvény, sem oly tör­vényes joggyakorlat nem létezik, mely a fiu atyját arra kötelezné, hogy a tőle külön gazdálkodott fiának az özvegyét, a fiu elhunyta után özvegyi tartásban részesitse s az atya tartási kötelezettségének megállapítására sem annyira a csa­ládi összeköttetés, hanem inkább a közös gazdálkodás bir döntő suly­lyal. A fiu külön gazdálkodottnak tekintetik, bár amidőn megnősült,

Next

/
Oldalképek
Tartalom