Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magflnjog 155 zött fizetni tartozik. C. 1881 decz. 27. 8685. Gr. VII. 408. 1. Az özvegy férjének azon vagyonát, melyben nem örökösödik, megtar­tani s mindaddig haszonélvezni jogosítva van, mig a haszonélve­zetben az erre jogosított leszár­mazó örökösök által nem korláto1 tátik. E vagyont azonban c~.k azzal a joggal haszonélvezhevi, amelylyel azt a férje has/.cnel­vezte. ha tehát a férj vagyonát másokkal osztatlan állapotban ha­szonélvezte, özvegye is csak az előbbi közösség módja szerint gya­korolhatja az öt megillető özvegyi haszonélvezetet. C. 1884. márczius II. 4339/83. Gr. VII. 401. 1. Gl. III. 130. 1. Az 1840: VIII. t.-ez. 1G. §-ának az a rendelkezése, amelynél fogva az özvegy, mig él és férje nevét vi­seli, javaiban benmarad, csak arra az özvegyre alkalmazható, aki az öröhagyó elhalálozásakor a hagyaték birtokában volt, ellen­kező esetben az özvegy csak illő tartást ií?énvelhet. C. 1899 okt. 19. 2625. Gr. VII. 401. 1. Az özvegyi jog végrendelet ileg sza­bályozható ugyan, de csak annyi­ban, amennyiben ez által a nőnek a lakás és a vagyon értékének megfelelő tartáshoz való joga csorbulást nem szenved. C. 1899 november 29. 3475. sz. Gr. VII. 402. 1. Gl. III. 139. 1. 144. 1. C. 895 okt. 23. 5297. C. 1901 nov. 26. 34104. sz. C. 1898 augusztus 31. 3251/1897. sz. C. 1887. deczember 13. 5949. sz. Egymagában az a körülmény, hogy telekkönyvben az özvegyi jog be van kebelezve, még nem jogositja fel az özvegyet az illető ingatlan kizárólagos birtoklására és haszon­élvezetére és nem zárja el az örö­köst az özvegy részéről indított perben annak bizonyításától, hogy az özvegyi jog a hagyatéki eljá­rásban másképp szabályoztatott, illetőleg az anyagi jog szabályai szerint mily terjedelemben áll fenn. C. I. G. 161/904. 904. szept.; 22. Gr. X. 78. 1. G. X. 41. 1. Az örökhagyó özvegye, aki a végren­delet hatálytalanításával közszer­zemény és özvegyi jog czimén kí­ván az örökösökkel szemben jogo­kat érvényesíteni, az örököshöz való jogviszonyát tekintve, nem harmadik személy, hanem olyan érdekelt fél, akinek a családi jog­ban gyökerező igényei az osztály megtételénél és a hagyaték átadá­sánál figyelmen kivül nem hagy­hatók, akire nézve tehát a perre utasító határozat meghozatalánál az idézett törvény 84. és következő szakaszai szolgálnak iránvadóul. C. 1904 ápr. 28. 8543/903. Gr. X. 79. 1. A férj nejének özvegyi jogát vég­rendeletileg nem szabályozhatja akként, hogy az özvegy a lakást és eltartást az örökhagyó örökösé­től természetben és közös háztar­tásban vegye igénybe. C. 7695/94. Gr. VII. 404—406. 1. Gl. III. 139.1. V. ö.: Magában véve az a körülmény, hogy a házastársak a férj elhalá­lozása időpontjában együtt nem éltek, az özvegyen maradt felpe­rest a törvény által biztosított öz­vegyi jogától meg nem fosztja, az özvegy arra, hogy a lakást és el­tartást az örökhagyó örököseitől természetben és közös háztartás­ban vegye igénybe, nem kötelez­hető. C. 1904 szept. 6. 5298/1903. Gr. X. 77. 1. A férj neje özvegyi jogát házassági szerződéssel is szabályozhatja. A nő özvegyi jog czimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegvi tartás szabálvozásáig maradhat, C. 2288/904. Gr. VII. 407. 1. Az özvegyi jog nem foglalja magá­ban azt, hogy az özvegyet minden körülmények között a férjjel min­den javaiban a haszonélvezeti jog megillesse, az függ attól, hogy a férj elhunyta után az özvegyi jog az özvegy és az örökösök között miként szabályoztatik, a szabályo­zás módját pedig, ahol gyermekek maradtak, az 1840: VIII. t.-cz. 17 és 18. §-ai irják elő. C. 1904 szept. I.'G. 161. Gr. X. 79. 1. G. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom