Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)
152 Magánjog vagy ezelőtt szerezte vagyonát s ennek a körülménynek csak a közszerzemény szempontjából van jelentősége. C. 1896 decz. 21. 918/96. sz. C. 1884. okt. 22. 1326. sz. Gr. 384. 1. A szerzeményi vagyonban az oldalrokont a hitvestárs megelőzi az örökségben. C. 1884 márczius 18. 6045.,sz. és 6696/88. sz. C. 8817/89. sz. Állandó gyakorlat. Gr. VII. 385. 1. A hitvestársat megillető szerzemény mindaddig nem létezik, amig az ági vagyon az arra hivatottaknak ki nem adatik. C. 1904. szept. 7. 4543/904. Gl. X. 73. 1. A házastársak egymásutáni öröklési joga és a házassági szerződés is nem a halálozás, hanem a házasságkötés idejében érvényben volt törvény alapján birálandó meg. C. 1871 aug. 10. 6541. sz. Gr. VII. 386. 1. A házastársak közös végrendeletükben ingatlanaik haszonélvezetéről akként intézkedtek, hogy az a túlélő házastársat illeti éltefogytáig. Örökhagyók az ingatlanok tulajdonáról nem rendelkeztek. Minthogy az elhunyt nő után nem azonos jogi természetű ingatlanok maradtak, hanem ági és szerzeményi természetűek, nem lehet arra következtetni, hogy a nő az összes ingatlanok tulajdonát oldalrokonaira kivánta hagyni; ennélfogva az egyes ingatlanokra nézve jogi természetükhöz képest a törvényes örökösödés állott be és igy a házasság alatt szerzett kereseti ingatlanokra nézve hitvestársi öröklésnek van helye. C. 1904 márcz. 1. 5077/903. Gr. X. 72. 1. Az O. P. T. 757. §-ában szabályozott hitvestársi öröklési jog nem tisztán haszonélvezet az O. P. T. 509—520. §-ai értelmében, hanem korlátolt tulajdonjog, a haszonélvező jogaival és kötelezettségeivel, ugy amint azt az O. P. T. 613. §-a a hitbizományi helyettesítés esetére szabja meg, amiből az következik, hogy annak az örökhagyó hitelezője javára korlátozását tűrni köteles. C. 1906 nov. 19. I. G. 380/906. G. XII. 124. 1. Özvegyi öröklés (successio vidualis). Az özvegyi jog is örökösödés természetű és csak a hagyatéki terhek kielégítése után fennmaradó örökségre terjed ki, az örökhagyó adósságainak kielégitését tehát nem akadályozza. Curia I. G. 707/902. sz. C. 1892 decz. 15. 4447/92. sz. Gr. VII. 387. 1. Gl. III. 169. 1. és 170. 1. Az özvegyi jog nem képez oly személyes jogot, mely csak az özvegy által gyakorolható és amely az özvegyet megillető mérvben harmadik személyre át nem ruházható. C. 1897. okt. 22. 2612. sz. Gr. VII. 388. 1. Gl. III. 167. 1. Az özvegyi jog csak az örökhagyó özvegyét, de nem az elvált nőt illeti meg. C. 1897. jan. 26. 571/1896. sz. Gr. VII. 388. 1. Az özvegyi jog passzív oldala át nem örökíthető. Curia 1903. szept. 23. 6403/902. Gl. III. 8. 1. Alperes (özvegy) férjének meggyilkoltatása által az azutáni özvegyi , jogra nézve, jogszabályaink szerint, magát érdemetlenné tette. C. 1902. ápr. 22. 4792/1901. sz. Jegyzet: Az érdemetlenségre nézve lásd még az általános részben felhozottakat. Gr. VII. 388. 1. Az özvegyi jognak alapja a házastársak életközössége és a házastársi kötelességek teljesítése, ha tehát a nő, férjének hibáján kivül, a házasságot nem folytatja s házastársi kötelességének meg nem felel, az özvegyi jogra igényt nem tarthat. 0. 4371/1903. sz., C. 1902. nov. 6. 2433/1902. és 5883/1902. sz. C. 1903. jun. 16. 3051/1903. sz. C. 1893. szept. 3. 6882/1892. sz. C. 1899. okt. 24. 3302. sz. Gr. VII. 388. 1. Gl. III. 124. 1. V. ö.: Ha és amennyiben a nő férjének hibáján kivül a házasságot nem folytatja és igy a házastársi kötelességeinek nem felel meg, a házassági viszonyból származó jogokra, tehát az özvegyi jogra nem