Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 153 tarthat igényt. C. 1904. febr. 24. 4371/903. Gr. X. 76. 1. A törvényesen el nem választott, de a férjétől különélő feleséget csak abban az esetben nem illeti meg az özvegyi jog, ha a különélés a feleség hibájából következett be. C. 4111/1896. és 1176/1875. sz. Gr. VII. 391. 1. Az a nő, aki férjét — jóllebet ez undorító betegségben szenvedett •— hűtlenül elhagyta, özvegyi jogát az esetben is elveszti, ha ez szerződésileg is volt részére biztosítva. C. 1903. szept. 11. 5883/1902. sz. Gr. VII. 391. 1. Az özvegyet az özvegyi jog feltétlenül megilleti, még ha férjétől különváltan él is, s azt csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik s az elválás a nő hibája folytán történt. Curia 1902. szept. 17. 6853. sz. C. 1896. jun. 30. 7200/1895. C. 1902. május 6. 592. sz. C. 1889. nov. 19. 3674. sz. C. 1885. nov. 10. 3674. C. 1899. okt. 24. 3302. sz. C. 1882. decz. 6. 4390. sz. Gr. VII. 391. 1. és Gl. III. 121. 1. A nem vétkes nő az ágy és asztaltól történt elválasztása esetén sem veszti el az özvegyi joghoz való igényét. C. 1897. decz. 9. 4702. sz. C. 1898. okt. 28. 4528. sz. C. 1897. okt. 8. 4391. sz. Gr. VII. 394. 1. Az utólagos érdemetlenség az özvegyi jogot meg nem szünteti. C. 4659/902. C. 2433/902. C. 1891. június 2. 8410/890. C. 5060/897. sz. Gr. VII. 395. 1. Gl. III. 161. 1. Az örökhagyó és az utána öröklésre hivatottak között létrejött vagyonátruházás az átruházó özvegyét törvényen alapuló özvegyi jogától meg nem foszthatja. C. 7203/1898. C. 1902. jun. 24. 2950/1902. C. 187/1897. C. 6441/1898. C. 7102/898. C. 2975/1003. sz. Gr. VII. 396. 1. Gl. III. 159., 160., 161. 1. Az özvegynek arra vonatkozó tudomása, hogy férje az ingatlanait visszteher nélkül gyermekeire átruházta, özvegyi jogának érvénye?sitésében abban az esetben sem akadályozza rneff, ha az átruházás ellen kifogást nem tett, mert az ő jogát a törvény biztosítja, ezzel szemben pedig jogfentartásra nincs szüksége, annál kevés'obé, mert jogról való lemondást vélelmezni nem lehet. C. 2927/900. Ellentétes, de téves: C. 1888. márc. 14. 6771/87. Gr. Vn. 397. 1. Az özvegy által a hagyatéki vagyonba eszközölt befektetések és hozomány cimén követelt összegek és ezek kamatai megfizetésére az örökösök mindaddig, mig a nekik odaitélt hagyatéki vagvont özvegyi jogánál fogva birtokában tartja és haszonélvezi, nem kötelezhetők. C. 1904. nov. 22. 4540/903. Gr. X. 76. 1. Amidőn az örökhagyó összes vagyonát még életében elajándékozta s igy azt az özvegyi haszonélvezet elől elvonja, az özvegynek csak megfelelő lakáshoz és tartáshoz van igénye a megajándékozottakkal szemben, de nem az átruházott ingatlanok haszonélvezetéhez. Ezt az igénvt a megajándékozottak ajándékaik értéke arányában tartoznak kielégíteni. C. mint felülvizsg. bíróság 1904. nov. 8. 8042/903. Gr. VII. 397. 1. és X. 75. 1. és 76. 1. A felperesnek abbeli érvelése, hogy az özvegy elegendő saját vagyonnal birván, özvegyi ellátást nem igényelhet, törvényes alappal nem bir. C. 422/1898. sz. Gr. VII. 397. 1. Az özvegyi tartás a felperest a törvénynél fogva megilletvén, ehhez való jogosultságát az irott hitbér megkapása meg nem szünteti. C. 10.238/1881. sz. Hasonló: 5484/884. sz. Gr. Vn. 397. 1. A férjnek leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkezett elhalálozása esetében özvegyét az egész hagyatékra kiterjedő haszonélvezeti jog illeti meg. Ez esetben az özvegyi jog senki által sem korlátozható. C. 1893. jan. 11. 1153/1892. sz. Gr. VEI. 398. 1. Az özvegyi jog kiterjed az előörökösnek utóörökléssel terhelt vagyo-