Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

140 Magánjog tátott. C. 1902. máj. 15. 4763. sz. m Gl. VII. 358. 1. Ag alatt az elődöt és annak leszármazóit értjük. Az ágon (ági) örökös singularis, különleges, örökös; öröklése nem a hagyatékra mint egészre, hanem csak az ebben levő ági vagyonra (értékre), tehát különlegesen meghatározott dologra terjed ki. C. 3157/1892. sz. Gr. VII. 359. 1. Az általános örökössel szemben a távolabbi vérrokonnak csak különleges (singularis) öröklési joga lehet abban a vagyonban vagy értékben, mely az örökhagyóra vele közös törzsről háramlott. E részben a bizonyitás a singularis örökös kötelessége. Leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó általános örököséül az örökhagyó házastársa (ha volt) tekintendő. C. 9043/1891. sz. 1892. jun. 9. C. 1901. ápr. 30. 541. sz. Gr. VII. ^ 360. 1. Gl. III. 95. 1. Ági és szerzeményi vagyon C. 1890. szept. 17. 1682. sz. Gl. III. 62. 1. Ági vagyonnak az ágelőd halála utáni értékgyarapodása a közkülső örökös szerzeményi vagyona. C. 1900. ápr. 4. 3214/1899. sz. Gl. III. 64. 1. Az értékkel felérő adóssággal terhelt ági vagyon az adósságok törlesztése által szerzeményivé válik. C. 1889. febr. 20. 6696/1888. sz. Gl. III. 66. 1. Apáról gyermekére átszármazott vagyon az atya szerzeményének vélelmeztetik. C. 1886. jun. 28. 2178. sz. Gl. III. 69. 1. Anyáról átszármazott vagyon az anya testvéreire nem ági vagyon. Curia 1884. márcz. 18. 6045/1883. sz. Gl. III. 70. 1. Ági vagyon ebbeli minősége megszűnik, ha az utolsó hárulás ágon kivüli egyén utján történt. Curia 1890 nov. 4. 1540. sz. Gl. VII. 76. 1. A vagyonok eredetének kétsége esetére azok szerzeményi minősége lévén vélelmezendő, a hátrahagyott hitvestárssal szemben az igénylő oldalrokonok tartoznak a hagyatéki javak ági minőségét bizonyítani. — Az ági vagyon egyrészének hiányzása esetén a hiányzó területtel való helyettesítése nem követelhető, mert ha örökhagyó összes ági vagyonát eladta volna, az oldalági örökösök akkor is csak a hiányzó ági vagyonnak pénzértékét követelhetnék, s ha az özvegyet ezen javakra az özvegyi haszonélvezeti jog megilleti, ugy ö az elvont ági vagyon egyenértékét letétbe helyezni tartozik. C. 1905 márcz. 22. 3337/1904. sz. Gr. XII. 255. 1. A természetben meglevő ági vagyon az ági örökösökre természetben hárul. Az ági vagyont tevő értékpapírok és értékjegy értékének csupán a forgalmi élet alakulásai folytán bekövetkezett értékemelkedése az ági örökös javára esik. O. 1905. febr. 3. 5772/1904. Gr. XII. 255. 1. ^ Az örökhagyó az örökölt ági ingatlant a házasság tartama alatt elidegenitette, amiért az ági vagyon értéke nem a hagyatékban található szerzeményi ingatlanok természetben való megitélése által, hanem készpénzben pótlandó akként, hogy az elidegenitett ági vagyont helyettesiti annak eladási ára. C. 1905. május 24. 5036/1904. sz. Gr. XII. 255. 1. A kiházasitásul adott dolgokra az öröklési jog általános szabályai alkalmazandók. C. 1905. febr. 16. 1820/1904. Gr. XII. 256. 1. A szülők által a gyermekeknek a kiházasitáskor adott bármely érték ági vagyonnak tekintendő. C. 1905. jan. 10. 8505. Gr. XII. 256. 1. A hagyatéki vagyonra nézve az a vélelem forog fenn, hogy szerzeményi minőségű s e vélelem ellenében azt, hogy a hagyatékban ági vagyon foglaltatik, az tartozik bizonyítani, aki mint ági öröklésre hivatott, ebbeli jogánál fogva a hagyatékból az ágra visszaszállandó vagyont vagy annak értékét igényli. C. 1905. febr. 15. 7337. Gr. XII. 256. 1. „Harmadfokú rokon" alatt a canoni