Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 147 számítás alatti rokonok értendők oly esetben, mikor az örökhagyó alacsony műveltségéből is az kö­vetkeztethető, hogy vallásának ro­konsági fok számításán felül a pol­gári rokonsági számitást nem ös­merte és vagyona végrendeletszerü rendeltetésével ez látszik egybe­hangzónak. A végrendelet értel­mezésénél mindig a végrendelkező akarata és nem a szavak betűsze­rinti értelme irányadó. A C. VIII. tanácsa által elvi jelentőségűnek nyilv. határozat. Gr. XIV. 709. 1. A meglévő ági vagyon értékének a forgalmi viszonyok folytán előál­lott értékemelkedése nem képez szerzeményt. C. 1906. nov. 20. 9260. sz. Gr. XIV. 711. 1. A hagyatékban szerzeményről jogi­lag csak akkor lehet szó, ha az apai és anyai ágról hárul vagyon­érték teljes fedezetet nyervén, ezt meghaladó vagyonérték mutatko­zik. C. 1907. jun. 6. 7477/906. sz. Gr. XIV. 711. 1. Az oldalrokonokról h áramlott, de apai és anyai ágról hárult vagyon­ági vagyonnak nem tekinthető. C. 1907. jun. 19. 3914/906. sz. Gr. XIV. 711. 1. Az általános örökössel szemben a vagyonnak ősi voltát az ezt állító s ennek alapján ági öröklést igénylő tartozik bizonyítani. C. 1257. sz. 1897. Állandó gyakor­lat. Gr. VII. 360. a) Felperesre (az örökhagyó ap­jának testvére) nézve ági va­gyont csak az képezhetne, ami az örökhagyóra közvetlenül vagy apja után egy olyan törzséről származott, aki a felperesnek is törzse volt. C. 2640/1886. sz., C. 8283/1878. sz., C. 116/1885 sz. Állandó gyakorlat. C. 9540/1890. sz. Gr. VII. 360. Gl. III. 91. Az örökhagyó halála folytán ese­dékes életbiztosítási összeg nem szolgálhat az örökhagyóra hárult, de már nem létező ági vagyon pótlására. 1898 ápr. 19. 6053/897 sz. és 1902 jan. 22, 6369. sz. Gr. VII. 361. Az anyától kapott érték akkor is öröklött ági értéket képez, ha az az anya hagyatékában osztály tár­gyává tétetett, ennélfogva azt, amit az örökhagyó ebből az érték­ből vissza nem téritett, az alperes hitvestárs, mint általános örökös, a felpereseknek mint singularis örökösöknek annál iskább ki­adni tartozik, mert a hitvestár­sat megillető szerzemény mind­addig nem létezik, amig az ági vagyon az arra hivatottaknak ki nem adatik. C. 1907 szept. 7. 4543/1903. sz. Gr. X. 71. Ha a nő az ági vagyont képező in­gatlan fele részét közjegyzői ok­irat alapján férje nevére iratja, ugy ebben félreismerhetetlenül nyilvánul az ő ajándékozási szán­déka, minélfogva ezen vagyon a férj szerzeményi vagyonának te­kintendő s ebben leszármazók nem létében a férj szülei, illetve öregszülei, illetőleg ezek leszár­mazói vannak hivatva öröklésre. C. 1904 nov. 16. 8496/903 sz. Gr. X. 71. Szerzeményi vagyon. A dolog természetéből folyik, de az 1723:XLIX. t.-cz. világos ren­deletéből is kitűnik, hogy csak azt lehet szerzeménynek tekin­teni, ami az adósságok kifizetése és az ősi javak kiegészítése után fenmaradt. Gr. VII. 361. Dt. I. 50. Szerzemény vélelme. C. 1889 szept. 11. C. 1903 szept. 7. C. 6302/902. Gl. III. 58. Szerzett vagyont az az értéktöbblet tesz, amelylyel a hagyatékhoz tartozó vagyon értéke, a tartozá­sok levonása után, az ági vagyon értékét meghaladja. C. 1476/1899 sz. Állandóan előforduló megha­tározás. Gr. VII. 362. Az örökölt vagyonnal örökösre szálló teher, amennyiben ezt az örökös kifizeti, mint az örökölt vagyonba tett beruházás, szerze­ménynek tekintendő. C. 1885 máj. 12. 713. és azonos 6696/1888. sz. Állandó gyakorlat. Gr. VII. 362. Gl. III. 63. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom