Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

138 Magánjog nek ellenében örökségéről lemon­dott. C. 4912/1902. C. 4837/1900. sz. Gr. VII. 323. 1. A lemondás nem akadályozza a szü­lőt abban, hogy lemondott leszár­mazója javára érvényesen végren­delkezzék. C. 1903 szeptember 24. 6921/1903. sz. Gr. VII. 324. 1. Gl. III. 464. 1. Az örökrész, illetve az erről lemon­dás fejében gyermekének adott értéket sem a szülő, sem ennek örököse vissza nem követelheti. C. 1891 nov. 25. 4169. sz. Gr. VII. 324. 1. A lemondás harmadik, az arra vonat­kozó okirat kiállításában részt nem vett, de azt a lemondótól átvevő személy javára is érvényesen esz­közöliető. Curia 1895 márczius 13. 212/1895. sz. Gr. VEI. 325. 1. Azzal, hoay gr. Gy. L. apai és anyai örökségéről még szülei életében le­mondott, nem idegenitett el oly vagyont, mely a hitelezők kielégi­tésére szolgálhatott volna, mert gr. Gy. L.-nak szülei életében ezek vagyonához sem örökség, sem köte­lesrész czimén igénye nem volt. C. r T. G. 588/1901. sz. Gr. VII. 325. 1. Állandóan követett jogszabály, hogy az örökségről való oly lemondás, melynek czélja a kielégítési ala­pot a lemondó fél hitelezői elől el­vonni, ezekkel szemben hatálylyal nem bir. Cnria I. G. 250/1902. és 1898 május 6. I. G. 74. sz. Gr. VII. 325. Gl. III. 462. Hasonló: 3132/82. Az, aki a megnyilott örökségéről har­madik személy javára ellenérték nélkül lemond és ez által hitelezőit megkárosítja, a büntetőtörvény 414. §. I. pontjába ütköző bűncse­lekményben bűnös. A m. kir. C. 1903 november 4. 8951. sz. a. Gr. X. 68. L A közjegvzői okiraton alapuló örök­lési igényről való lemondás érvé­nyességéhez az 1876: XVI. t.-cz. 35. §-ában meghatározott alaksze­rűségek nem kivántatnak, erre ele­gendő a közjegyzői kiadványra ve­zetett lemondó nyilatkozat aláirása. C. 1905 szept. 19. 6647/1904. sz. a. Gr. XII. 253. 1. Az örökös öröklési igényéről még an­nak megnyílta előtt is érvényesen rendelkezhetik, arra nézve kielé­gi tést elfogadhat. C. 1905 október 11. 7197/1904. Gr. XII. 253. 1. Az örökségről való lemondásnak, hogy az joghatálylyal birjon, olyan határozottnak kell lennie, hogy ahhoz kétség semmi irányiban se férjen. C. 1905 nov. 14. 3050. sz. a. Gr. XII. 253. 1. A lemondás mindig szoros magyará­zat lévén, az erre czélzó kifejezé­sek jobban ki nem terjesztethet­nek, mint amennyire a szavak vagy tettek terjednek. C. 1903 ápr. 26. 2534. sz. Gr. VII. 325. 1. Örökös elfogadó nyilatkozata előtt az optk. területén. C. 1898 jun. 21. 3300. sz. Gl. III. 459. 1. Az özvegy és kiskorú gyermekei fölött felügyeletet gyakorló árvaszék közt oly egyezség jött létre, mely szerint a vitássá nem vált öröklési jog egyedül és kizárólag az örökhagyó kiskorú gyermekeit illeti, felperest pedig csupán a hagyatéki va­gyonra kiterjedő özvegyi haszonél­vezeti jog illesse. Minthogy ezen egyezséget az özvegy az általa tudott végrendeleti örökösödési igénye daczára saját személyében kötötte meg, ő a jogérvényesen lét­rejött egyezséggel szemben örökö­södési jogot érvényesíteni nem jogosult. C. 1904 november 15. 7450/903. sz. a. Gr. X. 67. 1. Az öröklési igény elévülése. Az öröklési jog, éppen ugy, mint min­den más vagyonjogi igény, elévülés­nek van alávetve. C. 1895 nov. 6. 6145. C. 1423/1899. C. 6835/1899. sz. Gr. VII. 326. 1. Az öröklési igény elévülése a kiskorú ellen is megkezdődhetik és tovább folyhat akkor, ha a kiskorúnak tör­vényes képviselője vagy gyámja volt. Ellenkező estben az elévülés szünetel a kiskorúság tartama alatt. C. 1903 május 5. 2292/1903. C. 242/1903. Gr. VII, 327, 1. és Gl. III. 43. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom