Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

) Magánjog 137 mint ilyen ugy tekintendő lévén, mintha az örökhagyó előtt elhalt volna, abból kizárandó. Az Ítélkezési gyakorlat azt is megállapitotta, hogy az érdemetlenség következménye nem hat ki az érdemetlen örökös gyermekeire, ezek tehát a saját jogukon örökölhetnek. C. 1904 szept. 20. 2973/904. P. Gr. X. 94.1. Szülő kiűzése: érdemetlenségi ok. C. 1891 szent. 29. 423. sz. Gl. III. 37. 1. Testi sértés : érdemetlenségi ok. Győri T. 1892 ápr. 12. 1334. sz. Gl. III. 38. 1. Szerelmi viszony nem érdemetlenségi ok. C. 1901 szept. 20. 1545. sz. Gl. III. 40. 1. Minthogy aj hitves^ halálát okozott szándékos testi sértés, még ha a szándék nem az élet kioltására irányult is, a legsúlyosabb érdemetlenségi eset; s minthogy minden oly esetben, midőn az örökhagyó az örökös bűnös cselekménye következtében végakaratát nem érvényesítheti, mint a jelen esetben, midőn az örökhagyó még a sértés napján meghalt, a különben törvényes örökös az örökségben nem részesíthető; meg kellett állapítani, hogy alperest neje után a hitvestársi öröklési jog meg nem illeti, mivel arra érdemetlenné vált. Ekként az öröklési kapcsolatból kiesvén, helyébe örökhagyó testvérei a felperesek lépnek, stb. C. 1907 május 7. 2577/1906. sz. I. P. T. Gr. XIV- 708. 1. Lemondás. Az öröklésről való lemondásnak, hogy hatálylyal birjon, határozottnak kell lenni. 1891 jun. 9. 9969/1890. sz. Mert a jog mindaddig fennállónak tekintendő, mig arról az illető világosan és határozottan le nem mond. C. 7107/1898. sz. Gr. A7II. 321. 1. Bizonyos összegnek örökség czimén fentartás nélküli elfogadásából az örökség többi részéről való lemondásra nem lehet következtetni. Bizonyítási kötelezettség a lemondásra hivatkozó felet terheli. C. 2624/1899. és 3523/1902. sz. Gr. VII. 321. 1. A lemondás rendszerint megszünteti az öröklésből származható igényeket s az örökhagyó életében is helyt foghat. C. 1887 jan. 11. 4904/1885. sz. Gr. VII. 321. 1. Gl. HL 461. 1. Az öröklésről való lemondás szoros értelemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló örökös és az örökhagyó közt jött létre, nem pedig akkor is, ha a várományos örökösök kötnek szerződést a közös apa utáni örökség tekintetében. Curia 5879/1903. sz. Gr. VII. 321. 1. X. 67. h Ugyané határozat azt is kimondja, hogy az a szerződés, amelylyel a várományos örökösök egymásközti öröklési igényeiket még az örökhagyó életében, tehát az örökség megnyilta előtti időben szabályozzák, sem tiltó jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközvén, annak érvényességét az a körülmény, hogy az még a közös apa életében köttetett, nem érinti. Gr. X. 67. 1. Ha a lemondás kielégittetés folytán következett be, akkor az ellenkezőnek kijelentése nélkül a kielégittetés és lemondás csak az e ténvek idejében megvolt vagyonból járó örökrészre vonatkozik. C. 357/1899. Gr. VII. 322. 1. Az, aki szülei utáni öröklésről a szülők életében lemondott, a lemondás folytán elvesztette azt a jogát, ibogy a szülőknek vagyonuk feletti rendelkezését köteles része megsértése czimén megtámadhatja. C. 7611/1900. sz. Gr. VII. 323. 1. Ellenkező rendelkezés hiányában a gyermeknek az örökségről való lemondása a többi ki nem elégített gyermek javára szolgál. Curia 7215/1900. ez. Gr. VII. 323. 1. A végrendeletben hagyott örökrészt az a gyermek is jogosult követelni, akit a szülője kielégített s aki en-