Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

86 Végrehajtási eljárás 108—111. §§. az árverés megsemmisítése sem bir befolyással. B. 1901. márcz. 8. I. Gr. 309/900. Azonos: C. 1898. decz. 9. I. G. 393. sz. a., mely szerint az árverési vevő a megvett ingók tulajdonjogát már a leütéssel megszerzi. Ugyancsak a C. 1896. nov. 11. 259. sz. .a. kimondta, hogy az árverésen történt vételeknél a leütés és vételár kifizetése a tulajdonjog megszerzéséhez elegendő és ha ezek megtörténte után a megvett tárgy az árverés szinhelyéről el nem vitetik is, csupán e miatt az árverési vevő tulajdonjoga kétség tárgyává nem tehető G-l. VII. 542., ^ 543. Árverésen vett bányarészvény átíratása a bányakapitányságnál magánúton kérendő. C. 1893. febr. 1. 4131/92. Gl. VII. 544. A birói végrehajtási árverésnek kitett dolog vevője egymagában a miatt, mert tudta, hogy az árverésnek kitett dolog nem a végrehajtást szenvedő tulajdona és hogy az másnak van hosszú idő óta birtokában, rosszhiszemű vevőnek nem tekinthető. C. 1904. nov. 18. I. G. 306. Gr. X. 986. Közigazgatási (adó) árverés esetében az 1881: LX. t.-cz. 108. §-a nem alkalmazható. A vételár fizetést1 elmulasztó árverési vevő csak azon előfeltétel mellett vonható polgári per utján is felelőssécrre, ha a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság előzetesen, még az előtte folyamatba tett végrehajtási eljárás keretében megállapította azon cselekvést vaigy rrmlasztást, melv az illető árverelő vagvoni felelősségének megállapítására az ált. masránioff szahálvai szerint alapul szolgálhat. D. 1905. nov. 16. G. 164. Gl. XVI. 1080. 111. §. Az elsőbbségi igény bejelentésének záros határideje az árverés megkezdésének időpontjával összeesik, az árverés befejezése után előterjesztett bejelentés tehát elkésett s a vételár felosztásánál tekintetbe nem jöhet. C. 1902. nov. 12 5148. Gr. III. 375. Gl. VII. 545. Az 1881: LX. t.-cz. 111. §-a szerint az elsőbbség bejelentésének záros határidejét az árverés tényleges megkezdésének az időpontja képezi, az árverés foganatosítása közben előterjesztett bejelentés tehát nyilván elkésettnek tekintendő. B. 1902. okt. 8. P. 6226/902. Gr. III. 376. Az 1883: XLIV. t.-cz. 61. §-a utolsóelőtti bekezdése szerint olyan esetben, midőn a közigazgatási utoni lefoglalt és eladott tárgyakért befolyt vételárra korábbi birói foglalás vagy törvényes zálogjog alapján, az illetékes bíróságnál elsőbbségi igény jelentetett be, ez az igénybejelentés csak akkor szolgálhat a zálogjog-elsőbbségi kérdésben tartandó tárgyalásnak és az a felett hozandó határozatnak alapjául, ha az elsőbbségi bejelentésnek megtörténte a foglalást és árverést foganatosító közigazgatási hatóságnál :az árverés napjáig hitelesen igazoltatik, mely esetben köteles a végrehajtó az eladott tárgyakért befolyt vételárt ahhoz a bírósághoz, mely az eladott tárgyakat lefoglalta vagy amelynél törvényes zálogjog alapján az elsőbbségi igény bejelentetett, azon kéréssel beszolgáltatni, hocrv a zálogjog elsőbbséci kérdésben a kincstár képviselőjének megidézése mellett tartandó tárcrvalás utján határozzon. C. 1903. ápr. 7. 1378. Gr. III. 377. Gl. VII. 551. Kincstári elsőbbségi zálogjog. Gl. VII. 546. Ha a bérbeadó a foglalás megtörténtéről nem értesíttetett és inieki a végrehajtó árverési hirdetményt nem kézbesített, ugv az árverés után beadott elsőbbségi bejelentését elkésettség okából elutasitani nem lehet. B. 1891. decz. 1. 2202. Gl. VII. 547. Az árverés befejezése után előterjesztett bejelentés tehát elkésett s a vételár felosztásánál, figyelem-