Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

1874: XXXIII. t.-cz. 1—2. §§. 399 tén,' mely nem a réginek vissza­áll] tása, hanem új állampolgári jog, a főrendi tagságra való jogot még el nem nyeri s ezt csaik ugy szerezheti meg, ba a visszahono­sitás után részére az öröíkös fő­rendiházi tagsági jog uj«a adomá­nyoztaitnék. Igazságügyiminiszité­rium 34.320/1889. sz. Gr. V. 270. A magyar állampolgárság-óit igazoló bizonyítványok kiállítására csakis •a belügyminiszter illetékes. Bel­ügyminisztérium 24-565/1887. sz­Gr. V. 270. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 29. és 36. §-aihoz képest az,, kit a törvény választói jogosultsággal ruház fel, bivahalból lévén a választók név­jegyzékébe felveendő, ennélfogva a felvétel ellen fenforgó akadá­lyok is hivatalból lévén kinyomo­zandók, felszólalót törvény sze­rint nem lehet arra kötelezni, hogy honpolgári minőségét és élet­korát igazolja- C. 1875. évi 75. sz. Gr- V- 270. Gl. X. 140. Az államhivat álnokok, tekintet nél­kül eredetükre és az országban idézésük tartamára, már hivatalos állásukra való kineveztetésük ál­tál honpolgárokká váltaik. Kül­földi szármlazásu más egyének honpolgársága mindaddig, mig honosítási -törvény által a tör­vényhozás másképen nem intézke­dik, az 1870:XLII. t.-czikk 23. §-ámak analógiájához képest álla­pítandó meg. C. 1875. évi 243. sz. Gr. V. 270. A választói képesség honosítás hiá­nyából meg nem tagadható attól, ki honunkban letelepedve üzlettel bír s tiz év óta 'minden választói névjegyzékbe felvétetett, sőt a vá­rosi képviselet és választási bi­zottság tagja is volt- C 1878. évi 230- sz. Gr. V. 270. Ha valaki az előző éveidben a válasz­tók névjegyzékébe fel volt véve, azon címen, hogy nem magyar honos, osak ugy törölhető a vá­lasztóik névjegyzékéből, ba igazol­tatik, hogy az illető idegen állam­polgár. 0. 1886. évi 122. sz. Gr. V. 271. Gl. X. 140. Az 1879: L. t.-cz. 48. §. 2. bekezdése szerint mindazok, kik a törvény életbeléptetését megelőző öt év alatt a magyar korona országai területén lakták s az adózók laj­stromába felvéve voltak, a tör­vénynek 6., illetőleg 13. és 16. §-ában foglalt rendelkezés alá nem esnek és sem honosít ásd okiratot szerezni, sem honpolgári esküt vagy fogadalmat tenni nem tar­toznak és igy a választók névjegy­zékébe felveendők. C. 1886- évi 608. sz. Gr. V. 271. Gl. X. 140. A választók összeírása után szerzett magyar állampolgárság nem szol­gálhat törvényes alapul a válasz­tói névlajstromlba való felvételre. C. 1895. évi 296. sz. Gr. V. 271. Gl. X. 140. Az életkor külön igazolása az 1874. évi XXXIII. t.-cz. értelmében nem kívántatván, >a választói névjegy­zékbe való felvétel meg nem ta­gadható azon alapon, mert az il­lető életkorát, melyet a törvény előír, nem igazolta. G. 1895. évi 186. sz* Gr. V. 271. Abból, hogy valaki előbbi években a választói névjegyzékbe fel volt véve, következtethető, hogy az a választói jogosultságra szükséges életkort már elérte s igy ezen kö­rülmény kimutatása laz ujabba névjegyzékbe való felvételre nem szükséges. C. 1892. évi 125. sz. Gr. V- 271. Gl. X. 141. Ki külföldi útlevéllel tartózkodik valamely községben, a válását ók jegyzékébe fel nem1 vehető, ha csak nem igazolja, hogy nem szűnt meg idegen honpolgár lenni. C- 1880­évi 135. sz. Gl. X. 141. A választói jogosultat külföldön való ideiglenes távolléte a választási jog gyakorlatától, tehát a név­jegyzékbe való felvételtől el nem zárja. C. 1877. évi 182. ez. Gl. X. 141. 2- §• Az 1874: XXXIII. t.-cz. 2. §-ában fen tart o-t t régi jogosultságon ala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom