Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

A Ouria bíráskodása kiépviselőválasztási ügyekben S85 lasztási elnök államhivatalnok (amennyiben t. i. ' csak a részére egyébként is hivatalosan kijáró utazási és napidíjak állapíttattak meg), hogy a képviselőnek és a többi választásvédőknek közös meg­hatalmazottjuk volt s ez a meg­hatalmazott a bizonyítási eljárás folyamán nem személyesen, hanem olyan helyettes által képviselve járt közben, akit sem a képviselő, sem az ellenkérvényezők meghatal­mazottjukul nem vallottak, kinek költsége tehát a kérvényezőket nem terhelheti. VIII. Miután az, aki a bizonyítási eljárás során a kérvényezőket kép­viselte, nem ügyvéd, a vonatkozó költség a kérvényezők ügyvédje költségének megállapításánál is figyelmen kivül hagyatott. Gr. V. 131. Gl. X. 37., 54., 80., 85., 93., 98., 100., 101., 111., 121., 126., 132. ítélet 916/1902. sz. Szatmári Mór esete: (3. §. 2., 7., 8. p., 14., 23., 46., 70., 71., 72., 79., 114., 119. §§., 1878 :V. t.-cz. 172. §.) I. Miután a kérvény határozottan előadja, .hogy az izgató kifejezése­ket a képviselő programmbeszédé­ben használta, miután továbbá kér­vényezők a 3. §. 8. pontját is ki­fejezetten felhívták, ennélfogva nem találtatott szükségesnek, hogy a kérvény szövegében külön is ki­emeltessék, miképp az izgató kife­jezések azzal a czélzattal használ­tattak, hogy ezek által a 'képviselő a választás eredményét befolyá­solja. II. A 3. §. 8. pontja két külön ren­delkezésének megfelelőleg az iz­gatás elkövetésének módja is két­féle, amelyek elseje a „gyűlöletre izgatás" (osztály, nemzetiség, stb. ellen). Minthogy pedig a gyűlö­letre izgatásnál az elkövetés módja az egyes osztályok, nemzetiségek, hit feleikeze tök tényleges helyze­tének gyűlöletes szembeállításában s oly kifejezések használatában áll, amelyek gyűlölet gerjesztésére alkalmasak: a gyűlöletre külön fel­hívás nem szükséges. uivas ntíiix sZiUUiSt/gtíS. íiivaa ±±tM-U sauiüseges. III. Bárha a bizonyítási eljárás el­rendelése és annak foganatosítása után oly változások álltak is be a m. kir. Curia itólőtanácsában, amelyek a 14. és 119. §§-ok alap­ján a kérvénynek egészen uj tár-' gyalását tették szükségessé; ugy mégis, tekintettel arra, hogy a felek az uj tárgyaláson az előző alkalommal megnevezett tanukat ugyanazon tényekre kérték kihall­gattatni — ezek pedig az első tár­gyalás után elrendelt és foganato­sított bizonyítási eljárás folyamán már kihallgattattak, — ennélfogva a m. kir. Curia a már meglévő bi­zonyítási anyagot a további eljárás alapjául elfogadta. IV. A m. kir. Curia a tanubizonyité­kok mérlegelésénél az úgynevezett pozitív és negatív tanuk közt kü­lönbséget nem tesz s igy valamely beszéd elmondásánál jelen volt egyének, akik annak tartalmáról közvetlen érzéki észleléssel tudo­mást szerezni képesek, egyenlő nyo­matékkal és sulylyal mondhatják, hogy a szónok íbizonyos kifejezése­ket használt vagy nem használt. Továbbá a nem emlékezés részle­tekre nem zárja ki az arra való emlékezést és ekként annaik tanú­sítását, hogy bizonyos sziabatosan megjelölt és a tanú elébe tartott izgató jellegű és nagyobb figyelmet keltő tény meg inem történt, bizo­nyos hasonló természetű megjelölt kifejezések a szónok által nem használtattak. Gr. V. 149. Gl. X. 24., 89., 98., 112., 129., 132. ítélet: 947/1902. sz. Szacelláry György esete: A kérvényhez A) alatt csatolt jegy­zéknek sem tartalmából, sem az arra vezetett hitelesítési záradék­ból ki nem tűnik, hogy a válasz­tóknak névjegyzékét magában fog­laló ez okirat az 1901. évi ország­gyűlési képviselőválasztásra érvé­nyes választói névjegyzék kivonata; tekintve, hogy a kérvényre vezetett közjegyzői hitelesítési záradék bi­zonysága szerint a kir. közjegyző a kérvényezőknek a névjegyzékben I foglalt választóikkal való személy­I 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom