Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

&84 A Ömráa bíráskodása képviselőválasztási ügyekben nem hivatkoztak. Gr. V. 121. G-l. X. 17., 30., 83. ítélet: 544/1902. sz. Dókus Ernő-esete: (3. §. 1G. p.) A katonai zárvonalak ugy állitandók fel, amint azt a szükség magával hozza, következésképp meg is változtathatók. Az tehát, hogy a parancsnok a katonaságot a fellépett zavarok megszüntetése végett máshová vezényelte, még ha ez a Választási elnök előzetes tudtával és beleegyezésével történt volna is, alapos kifogás alá nem eshetik. Gr. V. 126. Gl. X. 43. ítélet: 552/1902. sz. Gróf Teleki Gyula esete: (3. §. 2., 4., 6., 8., 9. a), b), c), 10., 11. a), b), c), 12., 13., 14., 15., 16., 21., 26., 27. p. 4., 7., 23., 28., 29., 70., 79., 84., 121., 129., 150., 153., 128., 160., 170. §§. 1874: XXXIII. t.-cz. 55., 58., 77. §§.) I. A 3. §. 15. pontjára alapitott panasz indokolására nem elegendő azt állítani, hogy a szavazás alapjául használt névjegyzékben olyanok is (bennfoglaltatnak, akik már évekkel azelőtt meghaltak, hogy tehát (következéskép) a használt névjegyzék a törvényes követelményeknek megfelelőleg kiigazítva nem volt. A kérvényezők maguk sem állítják, hogy a választási elnök az 1901. évre összeállított, neki átadott névjegyzéket mással cserélte volna ki, annak a panasznak a megvizsgálása pedig, hogy a törvényszerűen előirt kiigazítás az 1901. évre összeállított névjegyzékre vonatkozólag szabályszerűen nem foganatosíttatott, a m. kir. Curia hatásköréhe nem tartozik. II. A választási elnök kiküldése az 1874: XXXIII. t.-cz. 58. §-a értelmében a központi választmány hatáskörében tartozván, és az ezen kiküldésre vonatkozó eljárás, kapcsolatban az 1899: XV. t.-cz. ^ 3. §-ában felsorolt érvénytelenségi okok egyikével sem állván: kérvényezőknek a választási elnök kiküldetésére alapitott panasza figyelembe nem vehető. III. Ha az ellenfél többségének a 28. §. alapján czélzott megállapítására a 3. §. 27. pontja hivatik fel, akkor eme többség megállapítására törvényszerű adat gyanánt csak az á le- és hozászámitás szolgálhat, amely a 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13,, 14. és 25. pontjaiban meghatározott eseteken kivül egyéb alapokon foghat esetleg helyet a 4. és 5. §§. szerint. Ellenesetben magát a 28. §-ra alapitott kérelmet a m. kir. Curia elvileg mellőzi, annak daczára, hogy bizonyos szavazatoknak érvénytelenítése tekintetében a bizonyítási eljárás egyébként elrendeltetett. IV. Nem ütközik a 23. és 70. §§-ba kérvényezőknek az az eljárása, amely szerint a kérvényben közelebbről meg nem nevezett válaszotok számát a tárgyaláson leszállítván, az utóbbi, leszállított számú választókat név szerint tüzetesen megjelölik, — feltéve, hogy a képviselőre kevesebben szavaztak, mint amennyi számú szavazat a kérvényben eredetilef érvénytelenítendő gyanánt szám szerint általánosságban említve volt, viszont a 23. és 70. §§nba ütközik a fenti eljárás, ha kérvényezők a kérvényben már eredetileg kevesebb számú érvénytelen szavazatot jelöltek meg a nevek hozzátétele nélkül. A kérvényben ekként előterjesztett tényállás határozatlan. V. A 28. §-ra alapitott kérelem elesvén, a választás-védők részéről benyújtott ellenkérvény csak annyiban ibir sulylyal, amennyiben az ellenjelöltre adott némely szavazat érvénytelenítését s ekként azoknak az ellenfél szavazataiból való levonását eredményezheti. VI. A vallomásnak az állított érvénytelenségi ténv cselekvő és szenvedő alanyai részéről történt egyértelmű megtagadása a körülmények szerint alkalmas lehet arra, hogy valamely egyéb (habár nem is közvetlen ténybeli) bizonyítékot teljes bizonyíték erejére emeljen. VII. Irányadó vezérelv gyanánt veendő tekintetbe a költség megállapításánál az, hogy a megtámadott és személyesen védekezett vá-