Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

220 Az ügyvédi rendtartás 58. §. íelp.-t azon jogától, hogy munka­diját peres uton, uj felszámolással, magasabb összegben érvényesít­hesse. C. 1895. decz. 28. 9067. SZÍ. Gl. VII. 1242. A kifejlődött gyakorlat alapján jog­szabály, hogy a többek által együt­tesen és osztatlanul adott ügyvédi meghatalmazás, az ügylet termé­szeténél és a közös érdeknél fogva egyetemleges kötelezettséget ál­lapit meg a meghatalmazok elle­nében, a meghatalmazott ügyvéd javára, az ily meghatalmazási jog­viszonyból felmerülő munkadij és költség iránti kereset egész tár­gyára. B. 1896. nov. 12. I. G. 261. — Azonos: C. 1883. szept. 14. 395. sz. Gl. VII. 1243. Az ügyvéd csak a fél érdekében ki­fejtett tevékenységeért követel­het dijazást, ilyennek azonban a költségjegyzéknek összeállítása és annak kifizetésére felhívás nem tekinthető. B. tszék 1899. szept. 18. III. E. 141. sz. Gl. VII. 1245. A fél és ügyvédje között nem közön­séges számadási, hanem az ügy­védi rendtartásban szabályozást nyert megbízotti viszony forog fenn s ennélfogva az ügyvéd a be­hajtott követelések mint bevéte­lek és az azokból eszközölt kiadá­sok elszámolását felhívási per ut­ján nem kívánhatja. 0. 1901. okt. 31. 3438. sz. Gl. VII. 1246. Az ügyvéd azokat a dijakat és ki­adásokat, amelyéket, noha azok már fel voltak számíthatók, fel­számítani elmulasztott, megbízója ellen keresettel nem érvényesít­heti, mivel mulasztásával ckot szolgáltat arra, hogy azoknak az . ellenfél terhére való megállapí­tása lehetetlenné válik, ezekkel te­hát megbízóját sem terhelheti. N. 1901. nov. 14. 1901. G. 75. sz. Gl. VII. 1247. A még ki nem érdemelt ügyvédi dij ir. köv.-nek váltó alakjába öltöz­tetése s ekként az ügyvédi dijak esetleges megállapítása (kérdésé­nek annak köztörvényi útjáról a váltóeljárás útjára való terelése annál kevésbé engedhető meg, mi­vel a váltóper keretében a más ügyben kiérdemelt dijak mérlege­lése és megállapítása nem eszkö­zölhető. C. 1902'. febr. 4. 1030/901. sz. Gl. VII. 1248. Ha az ügyvéd a meghatalmazásban feljogosittatott, hogy -akadályoz­tatás esetére más megbízottat vagy helyettest rendelhessen, az ily általános engedély alapján he­lyettesitett ügyvéd dijai és költ­ségeire nézve az ügyfél ellen ke­reseti joggal nem bír C. 1886. jan. 22. 6465/85. sz. Gl. VII. 1249. A helyettesítés következtében eljáró1 ügyvéd munkadiját és költségét nem a féltől, hanem a helyettesí­téssel megbízó ügyvédtől követel­heti; a helyettes megbízás nélküli ügyvivőnek sem tekinthető, mert ez az ügyvitel a megbízásnak min­den nemét kizárja. A helyettesi minőségen nem változtat az a kö­rülmény, hogy a helyettes az ügy­véd részére adott meghatalmazást önkényesen, az érdekeltek hozzá­járulása nélkül a maga nevére ál­lította ki. C. 1897. decz. 1. G. 65. sz. Gl. VII. 1251. A három évnél régibb időből szár­mazó ügyvédi dijak iránti követe­lésekkel szemben az osztr. polg. tvkönyv 1840. §-ában szabályozott elévülés nem érvényesíthető. 0. 4. sz. p. t. ü. dönt. Gl. VII. 1252. Birói hatáskör és illetékesség. Az ugyanazon peres ügyre vonatkozó már megállapított 'és még csak megállapítandó ügyvédi dijak iránti követelés egy keresetbe összefog­lalva, a per bíróságánál érvénye­isitthetö. C. 1888. június 7. 2494. Azonos: C. 1900 máj. 10. 256. sz. Gl. VII. 1253. Az ügyvédi helyettesítés a helyette­sitett ügyvédre nézve a helyette­sítő irányában perenkivüli eljárást képez; erre nézve az ügyvédi rend­tartás 58. §. utolsó pontja szerint az ügyvéd személyes bírósága ille­tékes. B. 1890. máj. 28. 20.094/89. sz. Gl. VII. 1255. Neim változtat a hatáskörön az Bem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom