Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 13—14. §§. 11 megidézett engedményező és az adós meg sem jelentek. B. 1902. nov. 4. 3206. sz. Gl. VII. 226. Az a 'körülmény, hogy engedményező az adóst az engedményezésről nem értesítette, az engedményest végrehajtási jogától meg nem fosztja, egyrészről mivel az 1881. évi LX. t.-cz. 13. §-a az engedmény alapján való végrehajtásnak elrendelhetését az értesítéstől nem tételezte fel, másrészről mivel az értesítés elmulasztásának csak azon joghatálya van, hogy az adós az engedményezés után is az engedményezőnek fizethet. Curia 1884. aug. 14: 2627. Gl. VII. 227. Az egyetemleges tartozást alp.-ek kifizették. Az egyetemlegességre vonatkozó jogszabályok szerint a tartozás mindenik egyetemleges adóstársra nézve megszűnt, és igy a hitelező által alp.-eknek adott engedmény alapján ők a kifizetés által már megszűnt követelésre nézve a hitelező jogán egyetemleges adóstársuk ellen végrehajtást vezetni jogosítva nem voltak, hanem csakis az egyetemlegesség tekintetében köztük fenálló külön jogviszony alapján követelhetnek felp.-tői megtérítést. C. 1901. márczius 19. I. G. 66. Gl. VII. 228. A váltóbirtokosnak követelését felfolyamodó, mint váltókötelezett kifizetvén, a váltóbirtokosnak követelése megszűnt és az anyagi jog szabályai szerint felfolyamodóra, mint volt adósra joghatályosan engedményezhető nem is volt. B. C. 496/1891. Gl. VII. 229. — Azonos: Győri T. 1897. szept. 7. I. G. 12. és Pozsonyi T. 1897. máj. 26. 1094. sz. A Bpesti T. 1882. nov. 14. 4906. sz. a. kimondta, hogv ha mepitélt váltókövetelés a vhtás stádiumában engedményileg átruházhatott, nem szüksésres. hosrv az engedmény mag-ára a váltóra írassék. Gl. VII. 14. §. Át nem adott hagyaték eszményi jutaléka foglalás tárgyát nem képezheti. B. 1901. január 10. 1900. I. G. 250. sz. a. Gr. III. 54. A folytatólagos végrehajtás az esetre, ha a végrehajtást szenvedő időközben elhal, már nem ellene rendelendő el, hanem az örökösei ellen. B. 1902. június 11. 4471/902. sz. a. Gr. III. 55. Végrehajtás elrendelése marasztalt fél örökösei ellen. B. 1889. máj. 3. 1980. Gl. VII. 230. Az örökösödés iránti igény az örökhagyó halálával egyidejűleg áll be, a hitelező tehát, ki követelésének kielégítését különben is esak azon vagyonból, illetőleg annak értékéből czélozza, mely az adós jogelőd után az örökösre marad, nem köteles bevárni, mig a hagyatéki vagyon az örökösöknek bíróilag beszavatolva lett. B. 1886. jun. 17. 2852. sz. Gl. VII. 231. Az örökösök elen intézett, de csak az örökhagyó után maradt vagyonra, vhtást kérő nem tartozik már végrehajtási kérvényében kimutatni elhunyt adósa hagyatékának miségét. B. 4280/82. Gl. VII. 232. A gyógyszertár személyes jogú tulajdonosának halála utáin hitelezői követeléseik törlesztését nem igényelhetik a gyógyszerért fizetett haszonbérből, mert a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezete az özvegyet törvény erejénél fogva illeti, illetve az elhalálozása vagy újra férjhez menetele esetében a ^vennekek nagykorúságáig ezekre száll. C. 1883. okt, 25. 4765 Gl. VII. 233. Főpapok hagyatékául csakis a közforgalom tárgyát képező azon javak, illetőleg értékek tekintendők, melyek a javadalom törzsvagyonának elkülönitése s a javadalmi értékeknek az átvételkor volt állapot szeriinti kiegészítése után fen maradtak és sz élhunyt főpap hitelezői annak halála után csaik ezekre a javakra, illetőleg értékekre sze-