Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Örökösödési eljárás. 159 zött kiskorúak vannak, a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A biróságra annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy az átadás előtt magánkézől eladott hagyatéki ingatlan tulajdon jogának közvetlenül a vevő nevére bekebelezésébe beleegyezzék-e, nem tartozik annak vizsgálata, hogy a vevő a vételi szerződés feltételeit teljesitette-e vagy nem. Kir. miniszt. 1901. okt. 30. 34.214/901. sz. Gr. III. 11. A végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. papok utáni örökösödési jog a fennálló rendeletek és állandóan követett joggyakorlat szerint akként van szabályozva, hogy a papok hagyatéka egyharmadrészben az egyházra, egy harmadrészben a vérrokonokra és egyharmadrőszben a szegényekre száll. A szegényekre eső egyharmadrész pedig az érvényben levő legfelső utasítások és rendeletek szerint, amennyiben a hagyatéknak ez a része 1000 koronát meghalad, a szegények alapjának adandó át. Anaak a kérdésnek eldöntése, hogy a szegényeknek jutott és 1000 koronát meghaladó egyharmadrész mely szegényeknek fog jutni és hogy a vérrokonok mint szegények ebben mennyiben részesitendők, nem a polgári, illetve hagyatéki biróságnak, hanem a hagyaték átadása után a m. kir. belügyminisztérium, mint az országos szegényalap főhatóságának hatásköréhez tartozik és igy ezen egyhairmadrész tekintetében a hagyatéki eljárás szerinti perre utasításnak helye nincs. C. 1902. dec. 9-én 6797/902. sz. Gr. III. 12. A kapcsolatos hagyaték letárgyalásának szüksége a hagyatéki biróság illetékességén mit sem változtat. C. 1899. jan. 13-án 7066/98. sz. Gr. III. 13. Gl. VII. 118. Az 1894 :XVI. t.-cz. 69. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a mennyiben különböző örökhagyók hagyatéka az örökség tárgyára nézve kapcsolatos, ez a körülmény az idézett törvény 7. §-ában meghatározott birói illetékességen változtatást nem okoz. A különböző illetékes biróságok tehát a kapcsolatos hagyatékok tárgyalását csupán a kapcsolatból kifolyólag egymásra nem hárithatják, hanem az idézett 69. §. harmadik bekezdése értelmében az érdekelteknek van megengedve, hogy a kapcsolatos hagyatékok tárgyalásának elrendelése előtt megállapodjanak abban, hogy a különböző biróságok illetékessége alá tartozó kapcsolatos hagyatéki ügyek az illetékes biróságok egyikénél egyesittesenek. C. 1901. nov. 20-án 6165. sz.' Gr. III. 14. Gl. VII. 19. Országon kivül elhalt örökhagyó. Gl. VII. 117. Az 1894 :XVI. t.-cz. 7. §-a szerint az örökösödési eljárásra az a járásbíróság illetékes, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakhelye volt. Amennyiben előzőleg kapcsolatos hagyaték letárgyalásának szüksége merülne fel, az a körülmény a járásbíróság illetékességén az idézett t.-cz. 69. §-a értelmében mit sem változtat, hacsak az illető örökösök a most idézett szakasz értelmében a hagatéki tárgyalások egyesítését nem kérik. C. 899. jan. 13. 7066/98. Gl. VII. 118. Az 1894:XVI. t.-cz. 69. §-a értelmében ha a hagyatékos tartozó, de az örökhagyó tulajdonául még be nem jegyzett ingatlan mint örökség vagy hagyomány szállott az örökhagyóra, a még le nem tárgyalt előző hagyaték tárgyalását hivatalból kell megindítani s a mennyiben a kapcsolatos hagyaték tárgyalására más biróság illetékes, az illetékes biróság keresendő meg. Amennyiben külöttiiböző örökhagyók hagyatéka az örökség tárgyára nézve kapcsolatos, ez a körülmény az idézett törvény 7. §-ában meghatározott birói illetékességen nem változtat. — A különböző illeté-