Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 246—249. §§. 153 kodni arról, hogy a biztosítás megtörténtéről, vagy meg nem történtéről magának az alperestől tudomást szerezzen és ha szükségesnek tartotta, a biztosítást maga eszközölje. N. 1902. márc. 13. G. 7. sz. Gl. VII. 830. A zárgondnok e tiszt elfogadása által a zárlat tárgyai iránti felelősséget elvállalta és1 ennek következményei ellen a tárgyak át nem vételével sem védekezhetilk, mert azok átadását szorgalmazhatta volna. B. 1884. jun. 24. 13514. sz. Azonos: Curia 1885. február 12. 673/1884. — V. ö. az előző 830. sz. jogesetet. Gl. VII. 831. 246—249. §•§. A zárgondnoki számadás f eletti észrevételezés tárgyalásában a felek eskü alatti kihallgatásának helye van. C. 1902. jun. 25. I. G. 202. sz. Gr. III. 755. Gl. VII. 835. Az 1893. XVIII. t.-cz. 229. §-ának 1. bekezdése szerint, amemnyijben az 1881 :LX. t.-cz. sommás perbeli eljárást rendel, az előbb idézett törvény a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó; már pedig az utóbb idézett törvény 249. §. 2. bekezdése az esetre, ha a zárgondnok számiadására észrevételek adatnak be, a feleknek meghallgatására sommás perbeli eljárással egyértelmű, miáltal ki van zárva az is, hogy a kir. járásbiróságnak a zárgondnoki számadási ügyben sommás eljárásnak volna tekintgető. Es hogy a járásbiróságnak ezen eljárása nem perenkivüli, bizonyos abból is, hogy a felett Ítélettel kell határozni, holott perenkivüli eljárásban itelet hozásának helye nincs. C. 1902. aug. 18. 5667. sz. Azonos: Curia 1897. febr. 4. I. H. 1/1896. sz. h. Ellenkező az aláblbi határozat. Gl. V. 836. A végrehajtási eljárásban kirendelt zárgondnok számadásának helyeslése ési a zárgondnoki dij megállapítása iránt a járásbíróság által hozott ítélet ellen használt felebbezés másodfokú elintézésére nem az 1893:XVIII . t.-eziikfkíben foglalt felebbezési eljárás szabályai, hanem az eddigi szabályok alkalmazandók. Ehhez képest az említett ítélet elleni felebbezés nem az 1893. évi XVIII. t.-cz. 131. §-ban megszabott 15 napi, hanem az 1881 :LIX. t.-cz. 32. §-ban megszabott 8 napi határidő alatt adandó be. B. 7. sz. polg. határ. Gl. VII. 837. Az 1881 :LX. t.-cz. 249—252. faiban foglalt rendelkezésieket összetevő s figyelemmel különösen a 251. §. azon rendelkezésére, hogy az ezen §-ban szabályozott eljárásnak csak akkor van helye, ha a megoldandó kérdés másnemű eljárásban eldönthető nem volna, kétség nem fér ahhoz, hogy amennyiben a zárgondnoki számadás a végrehajtási törvény 249. §-ában szabályozott eljárás utján, s ekként a bizonyitási eljárás megtartásával bírálandó meg, a zárgondnoki számadás alkalmából felmerült vitás kérdés együttesen ítélettel oldandó meg azon esetekben, melyekben a vitás kérdés megbirálására az illető bíróság hatásköre máskülönben kiterjed. C. 1902. márc. 13. 268. Gl. VII. 838. Tekintettel arra, hogy az 1887. évi XXIX; t.-cz. hatályba lépte előtt a kir. törvényszékek mint telekkönyvi hatóságok a zárgondnok által beadott és észrevétellel megtámadott zárgondnoki számadások felett a feleket és a zárgondnoki jegyzőkönyvi tárgyalás utján hallgatták meg, az 1881. évi LX. t.-cz. 249. §-a értelmében; az 1887. évi XXIX. t.-cz. 1. §-a azonban ama intézkedésével, melyben kimondotta, hbgy a kir. törvényszékek, mint telekkönyvi hatóságokhoz utalt ügyek a kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatósághoz kirendelt törvényszéki bírók, egyes bírák által intézendők el, nem változtatta, illetve szüntette meg a jegyzőkönyvi tárgyalást, miután ez irányban kifejezetten nem intézkedik, ellenben annak 2.