Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

154 f Végrehajtási eljárás 249—250. §§. és 3. §-ialban foglalt rendelkezéséből nem vonható le más következtetés, mint hogy a jegyzőkönyvi tárgyalás a kir. törvényszéki biró mint kirendelt egyes biró által továbbra is alkalrnazíandő és a törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnál sommás tárgyalásnak helye sem lehet. Az 1881 :LX. t.-cz. 240. §ha szerint tehát a törvényszék, mint telekkönyvi hatóság által elrendelt zárlat folytán a kinevezett zárgondnok számadására adott észrevételekre csakis jegyzőkönyvi tárgyalás tartható; a jegyzőkönyvi vagyis rendes eljárás szabályai alá eső ügyekben ugy az eljárás, mint a felebbvitel, tekintetéiben pedig a rendes eljárás szobályai alkalmazandók, minélfogva a felebbezési határidő 15 napot tesz. B. 1897. jun. 23. 4008. sz. Gl. VTL 839. Az ítélettel eldöntött zárgondnoki számadási ügyekben is a fellebbezés nem 8, hanem 15 nap alatt adandó be. C. 1906. jatanár 27. I. H. 40/1905. sz. Gl. XIII. 1104. A járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által végrehajtásból kifolyólag foganatosított zárlat folytán beadott zárgondnoki számadás felett (hozott itélot ellen a fellebbezés beadásának határideje 15 nap 7. sz. polg. t. ü. hat. Gl. XIII. 1105. 250. §. Az 1881 :LX. t.-cz. 250. §-a értelmében a zárlat tartama alatt felmerülő költségek a 237. §. f) pontjának esetét kivéve, a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemből fedezendők, azok közé a költségek közé a zárgondnoki dijak és kiadások is tartoznak. E mellett a jogszabály mellett az a kérdés, hogy a zárlatot kérő és a zárlatot szenvedő között minő jogviszony áll fenn, valamint hogy a zárlat helyesen rendeltetett-e el és hogy a zár alá vett vagyon egy harmadik személy igénykeresete következtében a zár alól feloldatott, a zárgondnokra nem tartozik és dijaira és kiadásaira nézve az idézett 250. §-ban biztosított jogát el nem enyésztheti. A 250. §-nak az a rendelkezése, hogy a zárlat költségeit ideértve, a zárgondnok dijait a zárlatot kérő tartozik előlegezni, csak arra az esetre áll, ha azok a jövedelemből nem fedezhetők. Curia 1900. febr. 9. I. G. 585/99. sz. Gr. III. 756. Gl. VII. 840. Ha a zárlat alatt a felek között a követelés összegére egyezség jön létre, a végrehajtást .szenvedő ennek alapján tartozását kiegyenlíti, ebben a kifizetett összegben a zárgondnoki dijak benfoglaltatnak s igy többé a végrehajtást szenvedett ellenében zárgondnoki dij már meg nem állapítható. B. 1902. 'szept. 3. 4721/902. sz. Gr. III. 757. A zárlat feloldásának költségei alperest terhelik. O. 1882. nov. 30. 2411. sz. Gl. VII. 841. Zárgondnok dijának és költségének végrehajtó irányában megállapítása a végrehajtást rendelő bíróság hatáskörébe tartozik. B- 1882. akt. 9. 2611. sz. Gl. VII. 842. Az 1881. évi LX. t.-cz. 250. §-a szerint a zárlat tartalma alatt felmerült költségek a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemből fedezendők ugyan s a neheztelt végzéssel megállapitott zárgondnoki dijakat a zárgondnok részéről bemutatott 67 frt 73 kr. jövedelemből a most idézett t.-czikk 189. §-ának A) pontja alapján előnyös tételként kellett volna sorozni és kifizetni, minthogy azonban az elsőbiróság erre való tekintet nélkül a vételárt a hitelezők közt felosztotta, illetve elszámolta, ekként a zárgondnoki dijak fedezetére szükséges összeg felett a bíróság többé nem rendelkezik, tekintettel arra, hogy mig egyrészről a zárgondnok megállapitott dijainak kifizetését jogosan kívánhatja, másrészről a hivatkozott törvény 250. §-a szerint a