Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

04 Végiehajtási eljűrüs 122—124. §§. módon, it. i. a tőzsdén, hanem bírói árverésen adandó el. Budapesti tábla 1901. jan. 16. 7606/1900. sz dr. III. 432. 122. §. A végrehajtást szenvedő adósára nézve, ki a követelésre vezetett végrehajtásról rendelvény utján értesíttetett, az előterjesztés beadására kiszabott 8 napi határidő a rendelvény kézbesítésétől számítandó. Budapesti tábla 1893. márczius 23. 1714/1893. sz. Gr. III. 433. Az idegen követelések végrehajtási lefoglalásánál végrehajtást szenvedő adósai által tett nyilatkozatok bélyegköltségeit maga a végrehajtató köteles fizetni. Ily nyilatkozattevők képviselőjük által tevén ezen nyilatkozásokat, az erre szükséges meg?: ^hatalmazás bélyegét a végrehajtató g:neai köteles megtéríteni. Bpesti | tábla 1886. decz. 22. 51.253. sz. Gr. III. 434. Gl. VII. 576. 123. §. A bár telekkönyvileg bekebelezett, ingó módjára foglalt követelésnek a végrehaj tatóra való átruházása || nem a telekkönyvi hatóság, hanem a végrehajtást foganatosító kir. já1 rásbiróság hatáskörébe tartozik. B. 1901. decz. 17. P. 9625/901. sz. Gr. III. 435. A lefoglalt követelésnek a végrehajitatóra való átruházása esetén a végrehajtató engedményesnek tekintendő és ellene a végrehajtást szenvedő adósa mindazokat megteheti, melyeket az eredeti hitelező ellen megtehetett volna. C. 1902. decz. 23. I. G. 396. sz. Gr. III. 436. Gl. VII. 577. Az 1888: LX. t.-cz. nem foglal magában oly rendelkezést, mely szerint valamely végrehajtásilag lefoglalt követelés csupán a végrehajtási uton behajtandó összeg erejéig volna behajtható, sőt a 123. és 124. §-ok helyes értelmezéséből az tűnik ki, hogy ugy a végrehajtató, mint a kirendelt ügygondnok a behajtás jógáit megbízásukból folyóan a lefoglalt egész követelésre kiterjedőleg érvényesíthetik. A lefoglalt örökösödési igényre is áll ezen szabály. Bpesti T. 1906. ápr. 9. 1788. sz. Gl. XIII. 1083. z adós követelését lefoglaló hitelező a követelés behajtása körül nem saját, hanem adósa jogán lép fel; az ő joga tehát nem terjed ki többre, mint amennyivel a követelés tekintetében a végrehajtást szenvedett adós bir, a követelés fennállásának bizonyítása tekintetében tehát a bizonyítási teher szabályai a foglaltató hitelezőre nézve épp ugy alkalmazandók, mintha a követelést maga a végrehajtást szenvedett érvényesítené. C. 1907. febr. 26. 9434/905. sz. Gl. XIV. 1246. 124. §. Az, hogy a végrehajtást szenvedő adósa a lefoglalt követelés kifizetésére való készségét kijelenti, nem akadályozza azta hogy a követelés behajtására ügygondnok rendeltessék. B. 1900. nov. 6. 7871/900. sz. Gr. III. 437. A követelés behajtására kirendelt ügygondnok a lefoglalt követelést csak mint egységes követelést perelheti s nincs jogosítva azt tetszés szerint osztott részekben perelni. B. 1901. június 27. I. G. 104. sz. Gr. III. 438. Gl. VII. 581. Térfi V. 216. Ellenkező: Curia 1900. jan. 5. 888/99. sz. Gr. III. 439. Iia az iparossegédnek a munkaadótól járó illetősége foglaltatott le, a követelés behajtására rendelt ügygondnok első sorban az iparhatóság békéltető bizottságánál tartozik perelni. B. 1901. febr. 7. I. G. 282/900. sz. Gr. III. 440. A követelés behajtására megbízott ügygondnok saját személyében perköltségben nem marasztalható. C. 1903. okt. 13. 131571902. sz. Gr. III. 441. A követelés behajtására rendelt ügygondnok pervesztés esetén nem saját személyében kötelezendő a perköltség megfizetésében, hanem a