Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

186 Polgári perrendtartás 240—242. §§. Az elsőbiróság végzésének azt a részét, melylyel felp. azon kérelme, hogy a részére megítélt fő- és pótesküt a tapolczai járásbíróság előtt tehesse le, megtagadtatott, hh., mert a perrendtartás 240. §-a értelmében a perbíróság a félnek csak fontos okból engedheti meg, hogy az esküt hasonló fokú más bíróság előtt tegye le, felperes pedig kérvényében kérelme indokolására semmit sem hozott fel. Gy. 1881. decz. 15. 5682. sz. Gl. VI. 1084. L. még: Smsz. 1879. márcz. 12. 2844. Gl. VI. 1085. Az a körülmény, hogy alperes a részére megítélt esküt nem a saját személyes bírósága előtt tette le s illetve az eskü letételére jelentkező kérvényhez olyan kérelmet nem terjesztett elő, hogy neki az eskü letétele a saját személyes bírósága előtt engedtessék meg, nem szolgálhat okul arra, hogy részére az eskü letétele végett a perbírósághoz történt utazásából felmerült költségei meg ne állapíttassanak. 0. 1905. aug. 29. 1513. sz. Gl. XII. 1300. Az esküre jelentkezés az ítélet jogerőre emelkedése előtt is hatályos. Pozsonyi tábla 1906. január 10. 3007/1905. sz. Gl. XIII. 965. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 240. §-a értelmében az eskü a per bírósága előtt teendő le s ez iránt más bíróság csak nyomós okoknál fogva kereshető meg, már pedig a más bíróság alatt csak belföldi, de nem külföldi bíróság érthető, annyival inkább, mivel a perrendtartás 241. §-a szerint megidézendő ellenfél külföldi bíróság előtt megjelenni nem tartozik, a megjelenés jogától pedig meg nem fosztható. C. 1906. jan. 10. 3007/1905. sz. Gl. XIII. 966. 241. §. Az eskü letételére kitűzött határnapról az esküre jelentkezőnek ellenfele is mindig értesítendő; ellenkezőleg az eskü letétele érvénytelen, Smsz. 1870. jan, 14, 5132/1869. sz. Gr. IV. 1463. Gl VI. 1086. 242. §. Az eskü kivételére csak a biró lévén feljogosítva, egyedül a jegyző által kivett eskü körüli eljárás semmis. Smsz. 1870. jan. 11. 3782/869. sz. Gr. IV. 1464. Az eskü kivétele körül a biró csakis a perrendtartás 242. §-ában előirt módon és ünnepélyességek megtartásával járhat el; az eskünek az izraelita szertartás szerinti letétele tehát meg nem engedhetőSmsz. 1875. febr. 18. 1121. sz. Gr. IV. 1465. Gl. VI. 1089. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszternek 1868. augusztus 13-án 12.548. és 1875 január 13-án 563. sz. alatt kelt rendeletei szerint a nazarénusok nem tartoznak a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé, miért is reájuk a 242. §. 2. bekezdésének kivételes intézkedése nem alkalmazható. Smsz. 1876. jun. 13. 8678. sz. Gr. IV. 1466. Gl. VI. 1090. Az a fél, kinek részére a perben eskü Ítéltetett, kívánatára az eskü letételére bocsátandó az esetben is, ha ellenfele a letételt világosan elengedi s az esküt letétinek elfogadja. Budapesti t. 1882. okt. 23. 4646. sz. Gr. IV. 1467. Gl. VI. 1095. Ha több tételből álló követelésre együttesen ítéltetett eskü, az esküre kötelezett félnek jogában áll azt egyes tételekre is letenni. Bp. t. 570/1884. sz. Gr. IV. 1468. Gl. VI. 1094. Az 1881 :LIX. t.-cz. 22. §-ának első bekezdése jogot ad az esküre kötelezett fél ellenfelének az eskü kivételének mellőzését s a per folytatólagos tárgyalásának elrendelését kérni az esetben, ha az esküre köteles fél, vagyis az, kinek az eskü jogerejüleg odaitéltetett, az ugyanazon törvény 21. §-ában emiitett büntetendő cselekményért jogerejü birói határozat által a per megindítása után ítéltetett el.