Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 242—244. §§. 187 A törvény jogot ad a félnek a főesküt ellenfelének kínálni vagy visszakínálni, habár ez az ott megjelölt cselekményekért bűnösnek ítéltetett, de ebből éppen nem következtethető, hogy ha akkor, midőn az eskü kínálásának jogával élt. ama körülmény fenn nem forgott s ellenfelének elitéltetése után következett be, előtte el legyen zárva, az eskü kivételének mellőzésével, a ver folytatólagos tárgyalása kieszközlésének az a módja, melyet az idézett törvényczikk 22. §-a nyújt, az odaítélt eskü nemére való tekintet nélkül. Curia 1884. deczember 11. 821. sz. Gr. IV. 1469. Gl. VI. 1097. A perrendtartás 111. §-a az eskületételi határnapokra is alkalmazandó és sem a felek, sem a bíróság nem kötelezhetők arra, hogy az esküttevő fél megjelenését az egész nanon át várják a biróság helyiségében. Bpesti t. 37.388/89. sz. Gr. IV. 1470. Gl. VI. 1082. A nazarénus vallású fél a részére odaitélt főeskü letétele alól fel nem menthető és fogadása az eskü helyett el nem fogadható. Szegedi tábla 1892. június 27. 9090/91. sz. Gr. IV. 1471. Gl. VI. 1091. Az eskü kivételére csak a biró lévén feljogosítva, egyedül a jegyző által kivett eskü körüli eljárás semmis. Smsz. 1870. jan. 11. 8782/69. Gl. VI. 1087. L. m. C. 91. szept. - 1. 1274. Gl. VI. 1088. 243. §. Ha az eskületételi jegyzőkönyv alá, irása alkalmával az eskü letétele végett megjelent fél írástudatlansága mellett két tanti nem alkalmaztatott, tekintet nélkül arra, vájjon a fél az esküt letette-e vagy sem, az eskületételi eljárás megsemmisítendő. Bpesti tábla 1890. márczius 13. 55023/89. sz. Gr. IV. 1472. Gl. VI. 1098. 244. §. Oly esetben, midőn a per folyamán elhalt fél jogutóda kéri, hogy az elhalt elődjének megitélt eskü letétele neki Ítéltessék meg: azt, hogy az esküvel bizonyitandó tényről közvetlen tudomása van, igazolni tartozik. Ha az eskü letételének megengedhetését kérő fél a törvény szerint Öröklésre hivatottnak látszik, habár nem leszármazó rokon és annak jogutódi minősége az ellenfél által tagadtatnék, a tagadó ellenfelet terheli e részben a bizonyítási kötelezettség. 1873. máj. 5. 3889. sz. Gr. TV. 1473. Gl. VI. 1103. A jogutódokként jelentkező kiskorú örökösök helyett azok törvényes képviselője esküre bocsátható. A perrendtartás 244. §-a esetében a jogutódnak, a ki jogelődje helyett esküt tenni akar, nem kell bizonyítania, hogy az esküvel bizonyitandó ténykörülményről saját közvetlen tapasztalatán alapuló tudomása van. Curia 1892. június 14. 463. sz. Gr. IV. 1474. A perben megitélt esküre történt ajánlkozás folytán, ha a fél időközben meghal, az eskü letettnek csak azon esetben tekintendő, ha a fél az eskütételre vagy maga ajánlkozott, vagy az esküre való jelentkezési kérvényt nevében beadó ügyvédje e tényre nézve kellő különleges megbízással van ellátva. Curia 1874. deczember 1. 9741. sz. Gr. IV. 1475. Gl. VI. 1109. A főeskü az által, kinek az odaítél tetett, letettnek nem tekinthető, ha halála a biróság tudomására hozatott, hanem a meghalt örökösei idézendők. Curia 1875. jun. 2. 4138. sz. Gr. IV. 1476. Az eskü letettnek nyilvánítása ama jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen odaitéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna. E feltevésnek a perrendtartás 244. §-ában megszabott előfeltételei akkor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy