Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 225—226. §§. 171 eskü kivételének mellőzésére. C. 1900. június 13. 2730. sz. Gr. IV. 1313. Gl. VI. 1017. Az által, hogy okirathamisitás miatt jogerősen elitélt peres félnek póteskü Ítéltetett meg, oly eljárási szabály sértetett meg, hogy e miatt az alsóbirósági Ítélet megsemmisítendő. C. 1900. febr. 16. 4844/99. sz. Gr. IV. 1314. 225. §. A perrendtartás 225. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az eskü perperben nem álló személyeknek is megitélhető, a pótesküre is alkalmazandó. Semmitőszék 8983/75. sz. Gr. IV. 1315. Gl. VI. 1019. A főeskü letételére oly perben nem álló egyén, ki az ügylet létrejötténél meghatalmazottként járt el, megnevezhető és ilyen megnevezése esetén a kinált fél az esküre határozottan nyilatkozni tartozik, ellenesetben az esküvel bizonyitani czélzott tény valónak tartandó. C. 1876. decz. 11. 11.985. sz. Gr. IV. 1316. Ha egyetemlegesen kötelezett és feltételesen ekként marasztalt adóstársaknak főeskü ítéltetik meg, az, ha a kötelezettek bármelyike mulasztja is el az eskü letételét, le nem tettnek tekintendő. C. 1878. ápr. 10. 3268. sz. Gr. IV. 1317. Gl. VI. 1042. Megitélhető a főeskü a félnek oly tényre nézve is, mely az illető félnek nem saját ténye, ha ezen fél azt állítja, hogy a kérdéses ténykörülményről tudomása van s az arra felajánlott főesküt elfogadta. C. 1881 deczember 12. 8081. sz. sz. Gr. IV. 1318. Gl. VI. 1034. A tanuként kihallgatott megbízottnak főeskü nem Ítélhető. C. 1882. nov. 10. 1358. sz. G^. IV. 1319. Gl. VI. 1020. Ellenkező: A fél megbízottjának a perrendtartás 125. §-a engedélyéhez képest a 235. §. értelmében egyoldalú főeskü odaítélendő, annak ellenére, hogy a megbízott az elsöbiróság által tanukép kihallgatva lett. Curia 1888. január 13. 3908/1887. és 1890. febr. 21. 1149. sz. Gr. IV. 1320. Gl. VI. 1021. A csődtömeg pereiben a tömeggondnok beleegyezése nélkül a közadős csak kivételesen kínálható meg a főesküvel, akkor t. i., ha nem forog fenn alapos aggály arra nézve, hogy a közadós a főeskü le nem tétele által a csődhitelezők jogos érdekeit meghiusítja. C. 1888. szeptember 6. 604. és 1898. nov. 2. 624. sz. Gr. IV. 1321. Gl. VI. 1028. A tömeggondnok akkor, amikor a csődtömeg érdekében igényt érvényesít harmadik személyek irányában s főesküvel kiváu, bizonyitani, a főeskü olyatén alkalmazásától, melyet a perrendtartás megállapít, el nem térhet. Ennélfogva, hogyha az általa bizonyításul alkalmazott főesküt olyan ténykörülmény bizonyításánál, amelyről a közadós is tudomással bir, az ellenfél el nem fogadta, hanem visszakínálta, a tömeggoindnok a főesküt a közadós személyében elfogadni köteles. C. 1893. jan. 25. 4977/92. sz. Gr. IV. 1322. 226. §. A jogutódokként jelentkező kiskorú örökösök helyett azok törvényes képviselője a perrendtartás 226. §-a alapján esküre bocsátható és ennek nem áll útjában az a körülmény, hogy kérelmezők nem bizonyították azt, hogy a törvényes képviselőnek az esküvel bizonyítandó ténykörülményről saját közvetlen tapasztalatán alapuló tudomása lenne, mert ily előzetes bizonyítást a törvény nem követel, minthogy ez a körülmény éppen az eskünek tárgyát képezendi, következéskép az eskünek általa letehetése csak az esetben volna kizárva, ha a közvetlen tudomása ellen alapos aggály forogna fenn. Curia 1892. jun. 24. 463. sz. Gr. IV. 1323. Gl. VI. 1022. Részvénytársaságok helyett az esküt az igazgatók, illetve meghatalmazottak tartoznak letenni. 0; I8861